Az Egyesült Királyságnak hálásnak kellene lennie azért, hogy van a Guardian. A lap ugyanis az elmúlt négy és fél hónapban hihetetlen nagy felelősséggel szűrte és dolgozta fel a hírszerző ügynökségek által elveszített titkos anyagokat - emelte ki Alan Rusbridger, a lehallgatási botrány sztoriját elsőként megíró brit napilap főszerkesztője. Az újságíró a német Der Spiegelnek nyilatkozva kiemelte lapja óvatosságát, és azt, hogy nem halászexpedícióra vállalkoznak akkor, amikor eldöntik, mit írjanak meg és mit nem. Olyan sztorik szóba sem jöhetnek, amelyek hadműveletek részleteibe bocsátkoznak.

Rusbridgerék alaposságát és óvatosságát a Snowden-ügy tálalásában nem díjazza a brit kormány, amely azt állítja, hogy a patinás baloldali lap veszélyt jelent a nemzetbiztonságra. A főszerkesztő szerint azonban ez csak vagdalkozás, a kritikusok és a vádlók nem tudják megnevezni, melyik írás vagy melyik bekezdés az, amelyik veszélyt jelent és károkat okoz, így még vitát sem lehet erről nyitni.

Rusbridger úgy látja, a brit politikusok azért akarják a Guardiant pellengérre állítani, hogy ne a valódi problémáról beszéljenek.

A legrosszabb forgatókönyv szerinte az, ha bírósági ítélet akadályozza meg egy sztori publikálását. Nem lenne azonban olyan egyszerű elhallgattatni a Guardiant, mivel a Snowden-dokumentumokból például a New York Timesnak is jutott, így nem lehetne megállítani semmit.

Nem a Guardian miatt kéne aggódniuk a hírszerzőknek - mondja Rusbridger -, hanem a saját biztonsági rendszereik miatt. Példaként hozta fel azt az esetet, amikor egy 29 évesnek sikerült feltörnie a brit kormány kommunikációs figyelőszolgálatának, a GCHQ- nak rendszerét - Hawaii-ról.

Rusbridger elárulta azt is, a lehallgatási botrány kirobbanása után feltörték a Facebook profilját, és kedvenc filmjének a Drágán add az életedet jelölték be. Bár nem lett paranoiás, irodájában elhúzza a sötétítőt, ha a gépén dolgozik, érzékeny információkat nem oszt meg e-mailen és nem is beszél róluk, ha telefonokkal megpakolt helyiségben van.