A vád szerint Siert B. közreműködött egy holland ellenálló meggyilkolásában 1944-ben. Az első tárgyalás 35 percig tartott. A vádlott nem volt hajlandó nyilatkozni, és csak akkor szólalt meg, amikor a bíró azt mondta, hogy a nemzetisége bizonytalan. "1942 óta német vagyok" - jelentette ki a hollandiai születésű vádlott, aki a tárgyaláson felolvasott, 1944-es keltezésű önéletrajza szerint önként csatlakozott az SS-hez 1941-ben. A tárgyalást csütörtökön folytatják a hageni bíróságon.

Siert B. az SS tagjaként a keleti fronton harcolt, majd egészségi okok miatt áthelyezték a zsidók és ellenállók felkutatásáért felelős titkosrendőrséghez. A vád szerint a felettesével közösen elfogta Aldert Klaas Dijkemát, akit a Groningen térségében fekvő Appingendamnál egy elhagyott ipari területre hurcoltak, és 1944. szeptember 22-én meggyilkoltak. Az ellenállót arra utasították, hogy menjen vizelni, majd hátulról lelőtték. A helyszínre érkező orvosoknak azt mondták, hogy menekülni próbált, és azért kellett fegyvert használni, mert a felszólításukra nem állt meg. Az ügyészség szerint a vádlott és a már elhunyt felettes is leadott lövéseket az ellenállóra.

A vádlottat ezért a bűncselekményért egy hollandiai bíróság 1949-ben távollétében halálra ítélte. Később életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták az ítéletet. Siert B. ekkor hamis papírokkal élt Németországban. 1978-ban lelepleződött kiléte, és Hollandia kérte a kiadatását, amit Németország megtagadott, arra hivatkozva, hogy a volt SS-tag német állampolgár, és ettől nem lehet megfosztani. Az állampolgárságot a náci rendszer egy szabálya alapján szerezte meg, amely szerint megkaphatják a német állampolgárságot a harmadik birodalom fegyveres szervezeteihez csatlakozó külföldiek.

Ugyanakkor Dijkema halála miatt Németországban is eljárás indult a vádlott ellen, de a német hatóságok nem gyilkosságban, hanem emberölésben való bűnrészességgel gyanúsították meg, és az ügy elévülése miatt hamar le is állították az eljárást. Ezúttal viszont abból indulnak ki, hogy gyilkosság történt, ez a típusú bűncselekmény pedig nem évül el.

A 92 éves férfit egy másik ügyben már elítélték Németországban. 1980-ban hét év börtönbüntetést kapott, amiért a nácizmus idején részt vett egy zsidó testvérpár meggyilkolásában. Siert B. a büntetés kétharmadának letöltése után szabadult.

Németországban a napokban több tucat új eljárás indulhat háborús bűncselekmények gyanúja miatt. A náci korszak bűneit vizsgáló központ (ZSt) várhatóan ezen a héten több mint 40 egykori auschwitzi lágerőr aktáját adja át az igazságszolgáltatási szerveknek, hivatalos eljárás megindítását javasolva. Az 1958-ban alapított ZSt mintegy 7000 ügyben folytatott vizsgálatot. Vádemelési jogköre nincsen, csak annyit tehet, hogy bűncselekmény megalapozottnak tűnő gyanúja esetén a gyanúsított aktáját átadja az illetékes ügyészségnek, amely azután eldönti, hogy folytatja-e a vizsgálatot.

A német igazságszolgáltatás évtizedekig nem üldözte az egykori lágerőröket, arra hivatkozva, hogy elítélésükhöz bizonyítékra volna szükség, amely alátámasztja az illetők részvételét konkrét bűncselekmények elkövetésében. 2011-ben azonban egy müncheni bíróság 5 év börtönre ítélte John Demjanjukot, bűnrészesnek találva őt a sobibóri koncentrációs tábor 27 ezer zsidó foglyának meggyilkolásában. Bár a vádlott aktív közreműködése a gyilkosságokban nem nyert bizonyítást, a bíróság megállapította, hogy Demjanjuk őrként dolgozott a lágerben, és ebből a munkakörből szükségszerűen következik az, hogy köze volt foglyok halálához. A müncheni ítélet így megnyitotta az utat a náci koncentrációs táborok még életben lévő őreinek felelősségre vonása előtt.

A náci főbűnösök nürnbergi pere (1945/46) óta 106 ezer német katona, illetve náci ellen emeltek vádat háborús bűncselekmény gyanúja alapján. Közülük 13 ezren álltak bíróság elé, végül nagyjából hétezret ítéltek el a ZSt adatai szerint.