Kína a világ legnépesebb országa: 2009-es adatok szerint több mint 1,33 milliárd lakosa van.

Az előző nagy népszámlálást 2000-ben tartották: akkor 1,26 milliárd kínait írtak össze, több mint kétszer annyit, mint az első, 1953-as nemzeti lajstromba vétel során (594 millió fő).

A jelenlegi összeírás eredményei csak 2011 végére várhatók, annak ellenére, hogy csaknem hatmillió népszámlálási biztos gyűjti majd az adatokat az egyre öregedő és egyre városibb kínai lakosságról.

Többen szívesen megúsznák a procedúrát: különösen az a 230 millió "vándor", aki falusi magányát hátrahagyva egy jobb élet reményében a városba költözött, ahol azonban gyakran nélkülözve a törvényes státust, másodrendű állampolgárokká váltak.

Az őket befogadó városok által kiadott tartózkodási engedély hiányában nem jogosultak semmiféle szociális juttatásra, a gyermekeiket egyébként megillető ingyenes oktatásra, valamint sokszor munkaadóik is könyörtelenül kihasználják őket.

"A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy összeírjuk ezeket a vándorokat, akik a városiasodás ütemével egyenes arányban egyre többen vannak" - mondta Feng Najlin, a Nemzeti Statisztikai Hivatal népességért felelős munkatársa.

A másik probléma a drákói egy gyermekes törvényből adódik. Sok pár a népszámlálás alkalmával a megtorló intézkedésektől való félelmében elrejti a hatóságok elől többi csemetéjét. Annak érdekében, hogy a szülők gyermekeik valós számát adják meg, Peking azt kérte a helyi hatóságoktól, hogy változtassanak a szabálysértésért kiszabott pénzbírságon. "A szorult helyzetben lévő családok több részletben fizethetik be a büntetést" - mutatott rá Feng.

A népszámlálás fontos társadalmi kérdésekre világíthat rá, így például a vidékről városba költözők számára, a népesség korcsoportos megoszlására, vagy a férfi-női arányra.