Bernd Stöver, a potsdami egyetem professzora, aki szerint a nyugatnémetek áttelepülése mind a mai napig afféle német-német tabutémának számít, egyebek között a titkosszolgálatok korábban zárt archívumaiban kutakodott. Munkájának eredményeiből kitűnik, hogy az ellentétes irányú migráció természetesen jóval nagyobb volt. 1950 és 1990 között a Német Demokratikus Köztársaság több mint 5,2 millió lakosa jutott át és települt le Nyugat-Németországban.

A történész adatai szerint a nyugatnémet "áttelepülők" kétharmada 15 és 25 év közötti férfi volt, s a legtöbben kisiparosként vagy kétkezi munkásként dolgoztak. A migráció történelmét tekintve azonban nem volt semmi különleges az esetükben, hiszen mint mindig, őket is elsősorban személyes helyzetük javítása, valamint a gazdasági-társadalmi biztonság ígérete motiválta - mondta Stöver Düsseldorfban kutatásainak eredményeit ismertetve.

A politikailag naiv nyugatnémeteket gyakran olyan szociális vívmányok ígérete csalogatta az NDK-ba, mint az alacsony lakbér vagy a biztos munkahely. Mások adósságok vagy várható bírósági ítéletek elől távoztak az NDK-ba, vagy éppen - miként Lothar Bisky, a német Baloldal pártjának vezetője - tanulmányaikat remélték itt folytatni.

Kifejezetten politikai okok miatt csak kevesen hagyták el az NSZK-t. Ilyen volt például Wolf Biermann dalszerző, énekes, akit az NDK antifasiszta politikája vonzott.

Menedék: az NDK (Zuflucht DDR) címmel Stöver könyvben összegezte kutatómunkájának az eredményeit. A Gerda Henkel alapítvány történelmi témájú sorozatában megjelent könyvben egyéni példákat is bemutat a szerző.

Föleleveníti Bruno Winzer nyugatnémet őrnagy, Günter Guillaume Stasi-ügynök, Willy Brandt szövetségi kancellár volt titkára vagy éppen a körözött terrorista Inge Viett sorsát. (Viettről, a szélsőbaloldali Vörös Hadsereg Frakció második nemzedékének a tagjáról, aki 1982-ben települt le az NDK-ban, és a Stasi segítségével új néven új életet kezdett, Volker Schlöndorff készített filmet A lövés utáni csend címmel.)