Franciaországban az országos sugárzású rádióknak ezentúl nem csupán kampányidőszakban, hanem azon kívül is mérniük kell a politikai szereplők megnyilvánulásának időtartamát, ráadásul nemcsak a politikai, hanem bármilyen műsorban.

Ezt a kiegyensúlyozott tájékoztatás nevében a televíziók és a rádiók működését felügyelő Legfelső Audiovizuális Tanács rendelte el. A francia médiatörvényben megfogalmazott "harmados szabály" szerint ugyanis a televíziókban és a rádiókban biztosítani kell, hogy a politikára fordított beszédidő egyharmada a kormány tagjait, egyharmada a kormánypárti többség politikusait, egyharmada pedig az ellenzéket illesse meg.

Hogy a dolog ne legyen egyszerű, a Tanács előírása szerint az olyan közismert személyiségek - írók, művészek, újságírók, neves értelmiségiek - megnyilvánulásait is "politikai megnyilatkozásként" kell elkönyvelni, akiknek ismert a pártpolitikai szimpátiájuk.

A munka megkönnyítése érdekében az Audiovizuális Tanács egy olyan listát küldött a szerkesztőségekbe, amely elvileg tartalmazza annak az 1800 személynek a nevét, akinél "könyvelni" kell.

Az újságírók egyelőre nem tudják, hogy nevessenek vagy bosszankodjanak-e a médiahatóság bürokratikus szőrszálhasogatásán, melyet többen "elképesztőnek" neveznek. Az állami France Culture rádió egyik ismert műsorvezetője máris tiltakozott, mivel a névsor szerint megnyilvánulásait az ellenzéki jobbközép MoDem párthoz kell számolni, holott, mint állítja, nem hogy nem tagja az említett szervezetnek, de nem is szimpatizál velük.

A külügyminiszter mindkét oldalon számít

A lapok a bürokratikus gondolkodás tipikus eseteként említik a szocialisták közül a kormányba emelt Bernard Kouchner külügyminiszterre vonatkozó jelzést is, mely szerint rádiós fellépéseit a kormány és az ellenzéki oldalon egyaránt el kell könyvelni.

A Nicolas Sarkozy és kormánypárt szimpatizánsának számító Johnny Hallyday énekessel készült riportokat, interjúkat a kormánypárt, a köztudottan baloldali érzelmű Luc Besson megnyilvánulásait pedig az ellenzék idejéhez kell számolni. Az érem másik oldala, hogy a jövőben egy aktív politikus rádiós szereplését akkor is politikailag kell könyvelni, ha az interjúban éppen eredeti, a politikához nem kötődő szakmájáról beszél.

Az 1800-as lista távolról sem teljes, számtalan olyan színész hiányzik róla, akinek évek óta jól ismert jobb vagy baloldali szimpátiája - és az ellenzők éppen ebben látják a veszélyt. A listázással ugyanis minden átpolitizálódik - véli például az állami Radio France újságíró szakszervezete, amely arra kéri tagjait, hogy egyszerűen hagyják figyelmen kívül a hatóság utasítását.

Az országos rádiók vezetői azonban óvatosabbak a frekvenciák elosztását is felügyelő Audiovizuális Tanáccsal, és eddigi nyilatkozataikból az derült ki, hogy várhatóan betartják majd az új ukázt. A médiahatóság pedig egyelőre azzal magyarázza intézkedését, hogy a törvény előírását - melyet az országos tévéadók már teljesítenek - a rádióknak is alkalmazniuk kell.