XVI. Benedek többször is sajnálkozását fejezte ki, amiért az általa felolvasott idézetet sértőnek találták a muzulmán hívők. Az első számottevő válasz most érkezett, amikor több muzulmán vallási vezető elfogadta bocsánatkérését és értékelte, hogy a két vallás közötti megértés szükségességéről beszélt.

A nyílt levelet aláíró tudósok és főmuftik ugyanakkor jobbára nem a nyugati világgal leginkább szembenálló muzulmán országokból származnak: például Bosznia-Hercegovinából, Oroszországból, Üzbegisztánból, Egyiptomból, vagy Koszovóból.

A kifejezetten udvarias hangvételű, a pápát "szentségedként" megszólító levél egy Korán-idézettel indul, amely szerint csak igazságos vitát szabad folytatni a "könyv más népeivel", tehát a zsidókkal és a keresztényekkel.

A szerzők azt írják: nagyra értékelik, hogy a pápa ellenzi a materializmus és a pozitivizmus uralmát az emberek életében, de megjegyzik: bizonyos hibákat követett el, amikor az iszlámot a racionalitás ellenpontjaként mutatta be, továbbá hibás érvekkel támasztotta alá álláspontját.

Például "a vallás nem kényszerít" kezdetű Korán-passzus nem arra utalt, hogy a muzulmánok mindenképpen őrizzék meg vallásukat, hanem arra, hogyha hatalomhoz jutnak, akkor ne kényszerítsék hitüket másokra.

Egy másik vitás pont, hogy az, hogy vajon az iszlám szerint Isten mennyire akarja a jót, vagy mennyire közömbös a gonosz iránt. A levélíró iszlám teológusok szerint nyilvánvaló, hogy nem akarja a gonoszt, és ezt azzal az idézettel támasztják alá, hogy Isten szereti az igazságosságot, valamint, hogy "kegyelmes", amely szó az arabban a szeretetet, kedvességet és együttérzést is jelenti.

A szerzők emlékeztetnek arra, hogy nyugaton félreértik a dzsihád szó jelentését. Ez szerintük küzdelmet és elsősorban az Isten útjáért folytatott küzdelmet jelenti. Sok formája lehet, így megjelenhet benne az erő, de egy "szent ideál" elérése és nem kifejezetten háború a célja.

Ezek után emlékeztetnek arra, hogy az iszlám szerint nem szabad olyanokat megtámadni, akik nem harcolnak, és nem lehet valaki célpont a vallása miatt. Emellett a muzulmánoknak békében kell élniük szomszédaikkal. Ezek a szabályok éppoly fontosak, mint a lopás, vagy a házasságtörés tilalma - írják.

Visszautasítják azt is, hogy vallásukat karddal terjesztették volna, a meghódított területeken évszázadokon át éltek más vallások. Azok, akik erőszakkal térítettek meg másokat, a kivétel voltak, nem a szabály.

A levélírók felhívják a pápa figyelmét, hogy a keresztények és a muzulmánok adják a világ lakosságának 55 százalékát, ezért kapcsolatuk fontos tényező a béke szempontjából.

"Mint az egymilliárd katolikus vezetőjének és erkölcsi példaképének, önnek van a legnagyobb befolyása arra, hogy ez a kapcsolat a kölcsönös megértés irányába haladjon. Osztjuk abbéli vágyát, hogy őszinte párbeszédet folytassunk, és reméljük, hogy békés és barátságos viszonyt alakítunk ki" - írják a muzulmán vezetők.

A szerzők szerint a muzulmánok értékelték a pápa "példanélküli személyes sajnálkozását" és azt, hogy megerősítette: az általa felolvasott - sértőnek talált - idézet, nem a saját véleménye. Emellett értékelték azt is, hogy a muzulmán országok nagykövetei előtt "a muzulmánok iránti mély tiszteletéről beszélt".