Nem volt könnyű helyzetben a turizmus az elmúlt két-három évben. Itt volt a koronavírus-járvány, az év eleje óta a szomszédunkban zajló háború is nyilván nehezítette a helyzetet, majd jött az energiaválság, amivel nagyon sok szálloda és vendéglátóhely talán éppen most szembesül. Ugyanakkor 2021 már elég jó számokat hozott a vendégéjszakák számában, sőt, a tavaly nyári időszak minden idők legjobb belföldi szezonja lett, és az előrejelzések szerint az idei év is elég jó számokat hoz. Felemás a helyzet a turisztikai ágazatban?

Így van, nagyon nehéz időszakon vagyunk túl, viszont abszolút pozitívan állunk hozzá, hiszen most már azt mondjuk, hogy 2019 a bezzeg év, az aranykor a turizmusban. Idén valószínűleg 37 millió vendégéjszakát fogunk elérni, 2019-ben 42 millió vendégéjszaka volt, így alig több mint 10 százalékkal fogunk elmaradni. Látjuk az előfoglalásokat, 2,3 millió vendégéjszakát várunk a teljes novemberre, az előfoglalás decemberre pedig 1,4 millió vendégéjszaka. A Covid rengeteg hatást hozott az életünkbe, az egyik az, hogy rövidültek a foglalási ablakok, ezért a decemberi 1,4 millió vendégéjszaka várhatóan ténylegesen sokkal több lesz.

A december mindig erősebb, nem?

Egyértelmű, a karácsonyi vásárok sora húzó turisztikai termék, emiatt nagyon sokan utaznak, nemcsak Budapestre egyébként, a vidéki nagyvárosainkban is híresek a karácsonyi vásárok, több díjat is elvittek már. Ez az időszak kiemelten fontos mind Budapest, mind a vidéki turizmus életében.

A háborús helyzet mennyiben érintette a szektort?

A tavaszi időszakban volt némi megtorpanás, de az nagyon rövid időre tehető. Visszamondások nem voltak, inkább egy gondolkodási időszaknak mondanám, és nagyon gyorsan elkezdett visszaállni. Azt látjuk és a számok is azt bizonyítják, hogy a turizmus jól teljesít és még mindig húzóágazata a magyar gazdaságnak. Az amerikai turisták visszajöttek, a dunai hajózás az egyik fő motivációjuk, ami miatt ideérkeznek, és általában Budapest az ilyen folyami hajózásnak az eleje vagy a vége. Vagy előtte töltenek még itt el pár napot, vagy utána. Mi azt szeretnénk elérni mind a kampányainkkal, mind az értékesítési tevékenységünkkel, hogy ezt az időszakot minél jobban, tartalmasabban töltsék ki és esetleg meg is hosszabbítsák, még több időt tudjanak itt tölteni.

Volt a Magyar Turisztikai Ügynökségnek egy őszi kampánya, ha jól tudom, ez október végén zárult. Látszik már ennek a mérlege?

Igen, szeptember-októberben folytattuk ezt a kampányt. Két fő téma köré épült, az egyik a bor és a gasztronómia, a másik pedig az épített örökségeink, és az az érdekessége, hogy valójában a különböző küldő piacokat vizsgáltuk, és az szerint szegmentáltuk a piacokat, hogy mely turisztikai termék, vagyis milyen motiváció miatt választották az országunkat, miért jönnek ide? Az őszi időszakban a bor- és gasztrokampányunk olyan országokban futott, amelyekből emiatt jönnek Magyarországra, mint például Olaszország vagy Spanyolország. Az épített örökségünkkel kapcsolatos kisfilmjeink, plakátjaink, digitális kampányaink pedig mind olyan országokban futottak, mint Anglia, Németország. Azt szeretnénk elérni, hogy sokkal célzottabban érjük el a közönséget, olyan információ jusson el az adott emberhez, amire szüksége van.

Ezek mindig célirányos kampányok? Más kampánnyal próbálják elérni az olasz és mással az amerikai turistákat?

Más üzenet, más kampány megy különböző országokba. Korcsoport tekintetében inkább az eszközökben vannak különbségek. A digitális kampányokra sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk a fiatalabb korosztálynál. Célcsoport-meghatározással indítjuk el a hirdetéseinket, olyan platformokat használunk, ahol a fiatalokat tudjuk elérni. Nemcsak elindítunk egy kampányt és ugyanaz megy mindenhova, korcsoporttól és eszköztől függetlenül, hanem egy kutatás előzi meg és az alapján döntjük el, hogy pontosan hol, milyen kampány menjen. De ez ugyanúgy igaz a belföldi kampányainkra is, ott is megnézzük azt, hogy a közönséget hogy tudjuk elérni, mivel tudjuk motiválni. A belföldi kampányban egységesen a bor, gasztrotémakört vittük, hiszen azt szerettük volna elérni, hogy minél több vidéki várost is meglátogassunk, fedezzük fel Magyarországnak az ízeit, színeit, hangulatát. Most már az értékelési időszakban vagyunk, vannak nagyon érdekes mutatószámok, például ahhoz képest, ha nem indítottunk volna kampányt, mennyivel több turista érkezett. Az amerikai piacról húsz, az angol piacról huszonkét százalékkal több turista érkezett a kampány hatására, ami azt gondolom, hogy nagyon szép szám.

Mire gondolnak hangsúlyosan egy Magyarországról szóló turisztikai imázsfilm elkészítésekor?

Arra ösztönöztük a turistákat, hogy fedezzenek fel különböző területeket. Az év első felében létrehoztuk a 11 térségi márkát. Ha megnézzük a teljes márkapiramisunkat, van a Hungary, mint nemzetközi márkánk, ezen kívül van a Magyarország, ami a magyar közönség számára egy márkastruktúra. Például ha valaki a Balaton környékére megy, arra kell törekednünk, hogy az adott kampánynál minél jobban elérjük azt, hogy ne csak az adott városban legyen, hanem a környékét is felfedezze. Ha a belföldi kampányt nézzük, célzottan belemegyünk abba, hogy térségi márkák tekintetében melyik az a határvonal, ahol még Budapesten kívül, egyéb városainkkal is tudunk hívószavakat generálni. Ez a környező országokban nagyon jól működik, de például távolabbi országoknál már Budapest a fő hívószó, ott valójában a desztinációkba hívjuk el őket, azt szeretnénk elérni, hogy ezen a környéken legyenek, de mégis a Budapest az első gondolat, ami eszükbe jut az utazástervezésnél.

A turisztikai marketing egészét tekintve mennyiben lehet építeni a kulturális programokra, fesztiválokra?

Abszolút fontos a kultúra, a különböző kiállítások, fesztiválok sora. Ha a nyarat nézzük, számokban mérhető az, hogy mennyivel több turista van például a Sziget fesztivál alatt a fővárosban. Ez ilyenkor a költést is megemeli. Óriási hatással tud lenni egy nagy nemzetközi fesztivál is, de akár egy kisebb, lokális is az adott területre. Amikor az épített örökség az egyik témakörünk, abba tágan véve bele szoktuk venni az egyedi együttműködéseknél a kultúrát is. Ha vannak kiállítások a városban, az országban, vannak egyéb kulturális programok. Az olyan egyedi együttműködéseknél, amikor nemzetközi magazinokkal dolgozunk együtt, ilyen témákat szeretünk ajánlani, hiszen nagyon sok olyan turista érkezik az őszi és a tavaszi időszakban Magyarországra, aki kifejezetten a kultúra, a zene, a művészet miatt érkezik hazánkba, és erre mi a kampányainkkal és a különböző hirdetéseinkkel szeretnénk is ráerősíteni.

Készülnek téli kampánnyal is?

A múlt héten el is indítottuk a téli kampányunkat, itt is különböző témaköröket viszünk. Az egyik fő üzenetünk a fürdők világa. Nem titok, hogy a fürdők nagyon nehéz helyzetben vannak, és arra törekedtünk, hogy a kampányokkal minél jobban felhívjuk a fürdőkre a figyelmet és minél több turistát tudjunk idehívni, Magyarországra. Olyan turistákat, akiknek ez a fő motivációjuk. Ha a fürdők működnek, valójában az egész területre hatással vannak, a vendéglátásra, a szállodákra, a különböző attrakciókra.

A Magyar Fürdőszövetség kimutatásában az szerepel, hogy a belföldi vendégéjszakák 70 százalék körüli aránya a fürdőkkel rendelkező régiókra vagy városokra, vagy területekre koncentrálódik. Vagyis ez egy nagyon fontos szegmens a turisztikában.

Így van, és főleg ebben az időszakban, ezért is döntöttünk úgy, hogy a kampányunk egyik fő üzenete a fürdőkről szól. A másik témakörünk továbbra is az épített örökség. Szintén megvizsgáltuk, hogy a turisták honnan jönnek, mit csinálnak, miért utaztak Magyarországra, melyik régióban vannak, hány napot töltenek el, nagyjából mekkora költést generálnak.

Ez az a bizonyos turisztikai adatszolgáltató bázis, ami most már teljesen kiépült és működik, naprakész adatokkal szolgálva?

Igen, ez az NTAK, ami a fő adatforrásunkat biztosítja, ezeket az adathalmazokat megvizsgálva hozzuk meg a döntéseket. Nem intuíciók alapján történnek, hanem adatok alapján. Pontosan tudjuk azt, hogy azért kell a német turistának az épített örökséges filmünket, üzenetünket közvetíteni, mert ilyenkor ő főleg emiatt választja Magyarországot. Nyáron nyilván a Balaton az egyik főszereplője a turizmusnak. Ősszel teljesen átstrukturálódik, ilyenkor kell azt megnézni, hogy pontosan hova közvetítsük az üzenetet. Az adatvezérelt marketing, az adatvezérelt döntéshozatal nagyon trendi és szerethető.

Naponta, hetente értékelik ezeket az adatokat?

Naponta értékeljük. Az NTAK rendszer 42 ezer szálláshelyről gyűjt be napi szintű adatot, két nap eltéréssel, és ezekre alapozva elemezünk. Nemcsak napi, de heti, havi rendszeres riportokat is nézünk, attól függően, hogy pontosan mit szeretnénk vizsgálni, milyen döntés előtt állunk, milyen stratégiai lépéseket szeretnénk tenni. Minden döntésünket az adatokra támaszkodva hozzuk meg.

Ez egy kifejezetten hazai fejlesztésű rendszer, vagy másutt is vannak ilyen naprakész turisztikai adatbázisok?

Horvátországban van hasonló, de annak egy továbbfejlesztett változata van itthon, sokkal több adatkörrel és tágabb információval rendelkezünk, ugyanis nemcsak az elsődleges adatokat használjuk, hanem különböző Google-adatokat, keresési riportokat, úgynevezett social listeninget. Elemezzük azt, hogy milyen típusú kommentek, milyen típusú keresések vagy posztok vannak Magyarországgal kapcsolatban. Ezeket az adatokat elemezzük, de nagyon fontos, hogy az NTAK-ból származó adatok nem személyes adatok. Nem tudom azt, hogy személy szerint ki hol járt, viszont aggregáltan igen, azt is, hogy melyik országból érkezett.

Tehát azt nem lehet látni, hogy, mondjuk, valamelyik hévízi szállodába éppen ki csekkolt be?

Egyáltalán nem. Azt látjuk, hogy, mondjuk, Németországból érkezett, három napot töltött itt és nagyjából az költés a szállodában ennyi volt.

A minősítési rendszer megújításán is gondolkoznak, a szálláshelyek minősítési besorolása is változni fog.

Fontos lépés, hogy megfelelő minősítéssel rendelkezzenek a szállodák, hogy segítsük a választási folyamatot.

Ez más lenne, mint a hagyományos csillagos besorolás?

Különböző struktúra szerint értékelnek és megvan, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelni. Egységes értékelési rendszer szerint értékelik a szálláshelyeket.

A napokban az ügynökség kezdeményezésére a kormány elfogadott egy több pontból álló akciótervet. Mennyiben és miként segíthet ez a turisztikai ágazaton?

Egy kiemelkedő csomagot fogadott el a kormány, felismerve azt, hogy a turisztika húzóágazata a magyar gazdaságnak. Egy 30 milliárd forint értékű turisztikai csomagot fogadott el a kormány, ami különböző egységekből áll. Az egyik legfontosabb döntés a TFH, a turizmusfejlesztési hozzájárulás megfizetésének felfüggesztése, október 1-jétől egészen márciusig a szálláshely-szolgáltatóknak nem kell megfizetni ezt az összeget. Ez a bevétel négy százalékát jelenti. Ha nézünk egy átlagos, ötven fős vidéki szállodát, ez havi szinten körülbelül 5 millió forintot jelent. A felfüggesztési időszakra nézve közel 30 millió forint az az összeg, ami a szálláshely-szolgáltatóknál marad. Így ezt másra tudják fordítani, akár a rezsiköltségekre.

Gondolom, most ez a legnagyobb gond.

Ez azért számottevő összeg és nagyon sok szálláshelyről beszélünk. A 42 ezer szálláshely esetében összesen nagyjából 30 milliárd forintot jelent, ami mind ott marad a szálláshely-szolgáltatóknál, és ez egy kiemelkedő segítség a szakma, az iparág számára.

Az InfoRádióban Flesch Tamás, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének új elnöke üdvözölte ezt a turisztikai akciótervet és azt mondta, hogy nagy segítség az ágazatnak, noha úgy vélte, könnyen lehet, hogy így sem kerülhetők majd el bezárások. Úgy fogalmazott, hogy nagyjából év végéig látnak előre, de a következő első negyedév egy sötét alagút, még vannak baljós jelek a turisztikai szektor esetében is.

Sajnos ugyanezt látjuk mi is, az év eleje egy nehezebb időszak. Viszont az előfoglalások tekintetében most még azt látjuk, év végéig jól teljesít a szektor.

A jövő évi tendenciák még nem nagyon látszanak az előfoglalásokban?

Óriási változás a korábbi évekhez képest, hogy lerövidült a foglalási ablak. Januárra csak becsléseink vannak, meg egy-két szám, de az valójában még rengeteget fog változni.

Beszélhetünk munkaerőhiányról a turisztikai ágazatban vagy a vendéglátóipari szektorban?

Ez az egyik legnagyobb hosszú távú probléma. A Magyar Turisztikai Ügynökség is már dolgozik azon, hogy milyen presztízsnövelő kampányokat vagy akár programokat tudunk indítani, hiszen a teljes szektorban munkaerőhiány van. Ez egy élőmunkaerő-igényes terület, ahol muszáj lépéseket tennünk azért, hogy megfelelő szolgáltatást tudjunk nyújtani.

Ebbe beletartozik a képzés iránti érdeklődés felkeltése is?

Ebben a turisztikai ügynökség olyan tevékenységekkel tud segíteni, hogy kisfilmeket forgattunk, megpróbáljuk bemutatni az adott szakmákat. Azt vettük észre, hogy nincsenek is feltétlenül képben a fiatalok azzal kapcsolatban, hogy milyen a turizmus szak, mit lehet választani, milyen széles körű, milyen lehetőségek vannak, milyen életpályamodell van. Arra törekszünk, hogy kicsit jobban bemutassuk, mit csinál egy concierge, mi a napi feladata, miért választotta, miért szereti csinálni.

Térjünk át a másik területre, a divat és a divatipar területére. A Magyar Turisztikai Ügynökség leányvállalata a Magyar Divat és Design Ügynökség. Hogyan kapcsolható össze divat, design és turizmus, vagy egyáltalán: össze kell ezt kapcsolni?

Sokszor megkaptam ezt a kérdést az elmúlt öt és fél évben, amióta ezt a feladatot ellátom. Elsőre úgy tűnik, minthogyha nem, de valójában nagyon is összekapcsolódik a két terület. A divat is egy olyan termék, ami miatt a turisták az adott országba érkeznek. Nagyjából úgy, mint az épített örökség, a bor, a gasztronómia vagy akár egy kulturális terméke az országnak. Ez is meghatározza az országnak az imázsát, az arculatát. A turistáknak a szokásai megváltoztak, amikor egy adott országba, városba mennek, előtérbe került az, hogy kicsit jobban megismerjék az adott országnak a kreatív iparát, vigyenek haza egy szeletet abból az országból. Ilyenkor mit viszünk? Valami apróságot, ruhát vagy kiegészítőt, valamit a lakásunkba, ami valójában az életünk részévé válik, mindig találkozunk vele. Noha nem feltétlenül vesszük észre, az országról alkotott kép, az imázs formálásához hozzájárul a divat és a kreatív ipar teljes egésze. Úgyhogy valójában van összefüggés, most nyilván az új szerepkörömmel együtt egy sokkal tágabb területtel tudunk foglalkozni, de ez is meghatározó eleme az országról alkotott képünknek.

Az a cél, hogy meghatározó, nagy divatváros legyen Budapest, akár a legjelentősebb szereplő a közép-kelet-európai régióban. Hol tartunk most ebben a folyamatban?

A fő célunk továbbra is az, hogy a közép-európai régióban meghatározóak legyünk, régiós főszerepet szeretnénk elérni.

Kik a versenytársaink ezen a téren?

A környező országok, Ausztria, Szlovákia, Csehország, valamint Lengyelország a legnagyobb versenytársunk, azért is, mert nekik elég jelentős fast fashion márkacsoportjaik vannak.

Ott is nagyon erős a textilipari múlt és jelen.

Erős a gyártásuk, így van, és ők ezt ki is használták. A környező országokra is szeretnénk úgy felhívni a figyelmet, olyan programokat szervezünk mind divat, mind design területén, ahova szeretettel várjuk a külföldi szereplőket. Ha nézzük a Budapest Central European Fashion Weeket, ilyenkor nemzetközi szakmai szereplőket hívunk meg, olyan szakembereket, akik nagykereskedelmi értékesítésben vesznek részt és lehetőséget biztosítunk a külföldi márkáknak is arra, hogy itt akár üzleteket tudjanak kötni. Számunkra fontos, hogy elég legyen a főbb szakmai szereplőknek Magyarországra eljönni, a Budapest Central European Fashion Weekre és ne kelljen az összes környező ország Fashion Weekjét egyenként meglátogatni. Valójában ez egy minőségi pecsét is egyben, hiszen azok, akik megjelennek ezen a rendezvényen, nagyon érdekesek, érdemes rájuk figyelni.

Ahhoz, hogy Magyarország vagy akár Budapest meghatározó legyen a divatvilág térképén, az kell, hogy legyenek olyan márkáink, amelyek akár nemzetközi elfogadottsággal bírnak vagy nemzetközi hírűek? Vagy az, hogy legyen nagyon minőségi a kínálat? Vagy az is kell, hogy legyen nagyon minőségi és megbízható gyártóbázisunk?

Mindegyik elem nagyon fontos ahhoz, hogy a végső célt elérjük. Amikor arról beszélünk, hogy a célunk az, hogy közép-európai szinten régiós szereplők legyünk, azt is ki szoktuk emelni, hogy ahhoz az kell, hogy a gyártás megfelelő minőségben legyen, legyenek hazai márkák, az oktatásunk legyen olyan szinten, hogy erre felkészüljenek a fiatal tervezők. Nagyon sok elemből áll az, hogy ebben sikeresek legyünk. A gyártói kapacitásunk nagyon jó. Hihetetlen múltja van a könnyűiparnak Magyarországon. Valaha könnyűipari nagyhatalom voltunk, ami az évek során teljesen más hangsúlyt kapott, de a mai napig gyártunk, a foglalkoztatás tekintetében 40 százalék a gyártással foglalkozik Magyarországon, ami egy óriási szám. Viszont az ellátási láncnak különböző pontjait szintén ki kell szolgálnunk. Nagyon tehetséges fiatal tervezőink vannak, akár azokat nézve, akik éppen kijöttek az egyetemről, de akár azokat is, akik már évek óta dolgoznak a szakmában. Igen, az is nagyon fontos, hogy legyenek olyan márkáink, amelyek nemzetközi szinten sikereket érnek el, hiszen egy márka sikere hatással van a többi márka sikerére is. Ezt nagyon jól látjuk, vannak, hál’ Istennek pozitív példák. Akár ha a Nanushkát nézzük, de a mi mentoringrendszerünkből, a Milan Fashion Weeken való részvételek során is sikeres márkák szoktak megjelenni, például az Abodi vagy a Cukovy márka. Mind elindultak azon az úton, ami abba az irányba visz, hogy ha Magyarországra gondolnak vagy ha kimondanak egy márkanevet, ami Budapestről érkezett, már felfigyelnek rá, hiszen ez egy olyan régió, amire érdemes figyelni.

Azért óhatatlanul hosszú és rögös és kanyargós az út a milánói kifutóig. Nagyon sok pénzt, nagy anyagi ráfordítást is igényel?

Az egész márkaépítés egy rendkívül forrásigényes történet, főleg annak, aki nemzetközi márkát szeretne építeni, forrásra van szüksége.

Lehet még igazán nagy, klasszikus, emblematikus márkákat építeni? Valahol azt olvastam, talán éppen a milánói divathét kapcsán, hogy ezeket a márkákat, mint amilyen a Gucci, a Prada, a Fendi, manapság lehetetlen felépíteni.

Ezt meglátjuk jó pár év múlva. Én azt gondolom, hogy azért vannak olyan feltörekvő nemzetközi márkák, amelyek egy nagy divatház szintjén gondolkodnak. Hosszú évek munkája a termékskála-kiterjesztés, és nagyon sok pénz. Itt a befektetői oldal fontosságára is érdemes egy kicsit gondolni. Ezek a márkák valójában befektetőkkel működnek, úgy lépnek egyről a kettőre. Azt nem szabad elfelejteni, hogy egy-egy fashion weeken való megjelenésre a munka már majdnem másfél évvel korábban elkezdődik, az alapanyag-vásárlással. A termékben a pénz nagyjából másfél évig áll addig, amíg értékesítésre nem kerül. Ezeket mind előfinanszírozni kell és utána történik meg az értékesítés.

2017-2018 tájékán a legrangosabb és legbefolyásosabb divatmagazin, a Vogue többször írt arról, hogy jön a divatban és a divatiparban is a keleti fordulat. Az érdeklődés és a gyártás is egyre erősebb lesz a kelet-európai vagy közép-kelet-európai régióban. Láthatók ennek már jelei?

A gyártás tekintetében egyértelműen látjuk, hiszen a Covid hatására átrendeződés kezdődött meg. A nagy nemzetközi márkák elkezdték visszahozni a gyártásukat Európába Ázsiából. Amikor bezártak ezek a piacok, kiszámíthatatlanná vált sok minden. Valójában nagyjából fél évvel ezelőtt éreztük ezt meg, hiszen a gyártások hamarabb történnek, mint ahogy a fogyasztó találkozik velük a boltokban. Elakadások voltak, ezért a nagy nemzetközi prémium luxusmárkák a gyártást elkezdik visszahozni Európába, és mi komoly gyártókapacitással bíró ország vagyunk, ebben tudunk komoly versenyelőnyhöz jutni, ez egy nagy lehetőség az iparág számára.

2021 nyarán fogadott el a kormány egy divatipari stratégiát, ami a Magyar Divat és Design Ügynökség által kidolgozott munkaanyag alapján történt meg. Mi ennek a lényege és melyek a főbb pillérjei? Mi az, ami ebből esetleg már megvalósulni látszik?

A divatipari stratégián az ügynökség megalakulásának kezdetén kezdtünk el dolgozni, az iparági szereplők bevonásával. Nagyon sok szegmensből kérdeztünk meg iparági szereplőket, és minden információt egybegyűjtve, elemezve, stratégiai szinten elkezdtük végiggondolni, hogy hogyan lehet 2030-ra azt a célt elérni, hogy Magyarország legyen Közép-Európa divatipari központja. Négy fő pillért emelnék ki. Az egyik a gyártásfejlesztés. A második az oktatásfejlesztés, mentoring programokkal szeretnénk megtanítani a nagyon tehetséges, kreatív fiataloknak, hogy hogyan kell üzleti gondolkodással egy vállalkozást vezetni. Ez egy kreatív szakma, de valójában, aki ebben sikeres szeretne lenni, az igazából egy nagyon komoly vállalkozást vezet. Tudniuk kell a fiataloknak, amikor ezt a szakmát választják, hogy ez egy felelős vállalkozás. Van még a hazai stabilizáció elérése, ez azt jelenti, hogy Magyarországon legyenek, a hazai közönségnek legyen ismert a magyar márkák sortimentje, hogy van alternatíva. Sokszor és sajnos tévesen azt szokták mondani, hogy a magyar márka nagyon drága. Igazából különböző árkategóriában vannak magyar márkák, és van olyan alternatíva magyar márkák esetén is, ami a fast fashion márkáknak az árához közel van. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez helyi termék, itt készül, Magyarországon gyártják, ezzel egy magyar vállalkozást segítünk és árban minimális különbség van, szeretnénk elérni, hogy egy kicsit a közönség megismerje, milyen lehetőségei vannak. A negyedik fő pillér a nemzetközi stabilizáció, vagyis a nemzetközi piacra lépés segítése. Ha példaként a milánói fashion weekre gondolunk, legyen aktív jelenléte a magyar márkáknak, hívjuk fel a figyelmet erre a régióra. A közép-európai régiós márkák jelenleg új fénykort élnek, hiszen újdonságra vágynak a nemzetközi fogyasztók, a nagy márkák mellett szeretnének különleges márkákat hordani. Azt vettük észre, hogy egyre nagyobb trend az, hogy olyan márkát fedezzenek fel, ami egy kisebb piac márkája és attól válik különlegessé, hogy nincs mindenkinek.

Manapság minden területen emlegetjük a fenntarthatóságot vagy akár a vásárlói tudatosságot. A divat vonatkozásában ennek milyen olvasata lehet?

A fenntarthatóság nagyon trendi téma és nagyon fontos, főleg a divat tekintetében, hiszen a textilipar benne van az öt legszennyezőbb iparágban. Nagyon komoly törekvések vannak arra, hogy ebben változás legyen, a legnagyobb márkák is elkezdtek ebben lépéseket tenni. Ez azért fontos, mert ha a nagy márkák elkezdenek ebben lépni, ugyanúgy reagál rá a piac is és utána a fogyasztók is. A fogyasztókat kell ebben egy kicsit érzékenyíteni, hogy nem feltétlenül kell mindig az adott trend szerint vásárolni, nagyon sok márka azt az üzenetet közvetíti, hogy időtálló egy termék, hosszú távon hordható, ott lesz a szekrényben és lehet, hogy pár év múlva újra visszajön a divatba.

Ám egy nagy ruhaipari vállalkozásnak, egy nagy cégnek pontosan az lenne az érdeke, hogy a következő szezonban egy új termékét is megvásárolja a fogyasztó.

Éppen ezért ezek a márkák elkezdtek különböző programokat csinálni, amikkel sokkal jobban kötik a márkához a vásárlókat, akár más termékeket, más termékkategóriákat behozva, az egyediséget behozva. Például, rengeteg olyan cipőmárka kezdett el azzal foglalkozni, hogy a személyre szabott termék sokkal tovább tart, azt nem dobja ki az ember, hiszen saját maga készíttette el, akár monogramos a cipő vagy akár a saját kis kedvenc motívumát festette rá. Vagy más olyan termékkategóriát, élményt behozva, a fenntarthatóság jegyében, nyilván egy új téma az NFT és a metaverzum világa, ami szintén egy teljesen új világ, ahogy ebben a divat is. Rengeteg márka tért a metaverzumban NFT-ruhák értékesítésére, kiegészítők, táskák értékesítésére, ami valójában gyártással nem jár, de értékesítés történik. Egy új szegmens is felépült erre, részben a fenntarthatóság jegyében, de tény, hogy komoly változásokra van szükség az iparágon belül, hogy nagy lépést tegyen a textilhulladék kapcsán.