Az MTI-nek csütörtökön küldött elemzésben ismertetik: Magyarországon a felszín alatti vizekből származik a közüzemi vízszolgáltatók által kezelt víz döntő többsége, a fürdőkben és gyógyászati célú létesítményekben használt víz, de az ipari és mezőgazdasági célú kivétel is jelentős. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2023-as adatai szerint ez a kivétel 710 millió köbmétert tett ki. Az illegális vízhasználat mennyiségét az OECD 16 százalékra becsüli, tehát a teljes felszín alatti vízkivétel 850 millió köbméterre becsülhető.

A felszíni vízkivétel 260 millió köbméterre, az engedély nélküli fogyasztás beszámításával 310 millió köbméterre tehető. Ez az érték azonban nem tartalmazza a paksi és az egyéb erőművek vízkivételét, ugyanis ezek nagy része visszakerül az élő vizekbe.

Az ipari vízfelhasználás 2020 után nőtt. A felszíni vízkivétel csökkent, de a felszín alatti víznyerés 2023-ig több mint megkétszereződött. A hazai ipar nettó vízfogyasztása 2023-ban 27 százalékkal volt magasabb, mint 2021-ben. Az azóta átadott akkugyárak valószínűleg jelentősen tovább emelték a felhasználást.

A mezőgazdaság területén még nagyobb ütemben nőtt a felhasználás. A klímaváltozásra adott válasz az öntözés erőteljes növelése, ennek eredményeként az agrárium 2023-as vízfelhasználása több mint megháromszorozódott 2010-hez képest.

A lakossági fogyasztás csak enyhe ütemben bővült, ugyanakkor a lakosságot kiszolgáló infrastruktúra állapota kritikus, a hálózatba betáplált víz 27 százaléka elszivárog. A veszteség lakossági tarifával számolva évente 50-55 milliárd forint kárt okoz. A vízközműszektor teljes árbevétele 2024-ben 380 milliárd forint volt, önköltsége pedig 500 milliárd forint, a 120 milliárd forintos különbséget költségvetési forrásokból fedezték.

Az elemzés szerint Magyarországon az egy főre jutó elméleti vízkészlet – csaknem évi 11 ezer köbméter – nagynak tűnik a Duna és a Tisza miatt, de ennek 94 százaléka külföldről folyik be, így rendkívül sebezhető az ország.

A GKI szerint a jövő kulcsa nem a fogyasztás drasztikus visszavágása, sokkal inkább szemléletváltásra lenne szükség. Az elemzésben a csőhálózati szivárgások felszámolása és a jogtalan vízkivételek kifehérítése mellett kiemelték a táj vízmegtartásának erősítését. Példaként említették az ellenőrzött elárasztásokat, a csatornahálózat átalakítását, illetve a szántóföldi művelés feladását a mélyebb fekvésű területeken, illetve azok felváltását erdőkkel, fás legelőkkel, amelyek sokkal jobban bírják és tartják a vizet.