A kutatók a testtömegindex (amely a testmagasságot veti össze a testsúllyal) nagysága alapján öt csoportba osztották a magyar felnőtt lakosságot: az alsó ötödbe tartozókat tekintették (relatíve) soványnak, a felső ötödbe tartozókat (relatíve) túlsúlyosnak.

Azt találták, hogy már a 30-39 évesek körében erősen csökken a soványak aránya. Míg a 30 év alattiak között a normál alatti és a sovány testsúlyúak csoportjába tartozók aránya 60 százalék, addig a 60 év felettiek alig több mint harmada tartozik ide.

A soványak aránya kor növekedésével a férfiak és a nők körében egyaránt gyorsan csökken. A férfiakhoz képest a nők körében a soványak kezdetben is magasabb aránya még a 2. korcsoportban jól látható, a 3-5. korcsoportokban a nemek közti különbség kisebb, s a legidősebbek körében ismét megnő.

Az elhízás mértéke és üteme szinte azonos a két nem esetében, de a legidősebbek körében jóval több a túlsúlyos férfi, mint a túlsúlyos nő.

A pesszimizmus és az optimizmus a szélsőséges testtömegindex alapján képzett csoportok esetében erősen eltér az átlagostól: a soványak között magas az optimisták, a túlsúlyosak körében a pesszimisták aránya. Ráadásul a túlsúlyosak kiugróan magas arányban nem érzik magukat egészségesnek.