A mondás szerint tíz amerikaiból kilenc szereti a csokoládét - és minden tizedik hazudós. Ez nem földrajzi kérdés: mi is gyakran érezzük, hogy meg kell magunkat jutalmazni egy kis csokival, mert megérdemeljük.

Natalie Rose és munkatársai tudományosan megvizsgálták, van-e összefüggés hogy felnőtt emberek körében a depressziós hangulat és a csokoládéevés között. Kaliforniában 1018 férfit és nőt gyűjtöttek össze, akik antidepresszáns gyógyszereket nem szedtek, életkoruk 20-85 év között volt, átlagosan 58 esztendő.

Az önként jelentkező vizsgálati alanyok a legkorszerűbb, depresszióra vonatkozó kérdőívet töltötték ki, illetve igen részletesen beszámoltak táplálkozási szokásaikról. A kutatók a csokoládéfogyasztást 28 grammos csokiszeletek megevésével mérték. A megfigyelés résztvevői nem tartoztak az elhízott édességkedvelők közé: átlagos testtömeg-indexük 27,8 volt. (Normális súly esetén a testtömeg-index - BMI - 18,5-24,9, túlsúly esetén 25-30, elhízásról 30 feletti BMI érték esetén beszélhetünk.)

A vizsgálat egyértelműen igazolta, hogy minél depressziósabb valaki, annál gyakrabban kezeli magát csokoládéevéssel. Azok, akiknek a kérdőív szerint semmiféle depressziós hangulata, közérzete nem volt, havonta csupán 5,4 darabot fogyasztottak az egységnyi csokoládé szeletből. Az enyhén depressziósok havi adagja 8,4 szelet volt, míg a kifejezetten depressziós emberek 11,8 szeletet ettek meg minden hónapban.

A kutatók gondosan kiszámolták, hogy ez kizárólag a csokoládéra vonatkozó vágy volt és a vizsgált személyek semmiféle tápanyagból nem kívántak több kalóriát magukhoz venni: nem fogyasztottak több szénhidrátot, fehérjét vagy szénhidrátot.