Na, kaliforniai paprikát azért nem kapnak, de a többi jár nekik - mondja a segédszakács hölgy, miközben a furcsa előételt méregetjük. Feles pohárból kandikálnak elő a zöldségcsíkok, zöldek és pirosak. Ropogós uborka, répa, és a már emlegetett paprika olyan friss, mintha csak most szakították volna le a harmatos száráról. Neve is van: human zoofood, azaz, emberi állateledel.

Azt mondja Persányi Miklós, a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója, hogy évi 180 millióba kerül az intézmény hétezer lakójának etetése, ezt a pénzt nem lehet csak úgy elszórni. Közbeszerzéssel választják ki az ötszáz féle minőségi alapanyag beszállítóit.

Míg régen az állatkertek mellett volt a vágóhíd, és a hulladékot átadták az etetőknek, manapság már negyedelt marhát kapnak a húsevőink, és a többi alapanyag is olyan, ami a legfinnyásabb étterem konyháján is megállná a helyét - tájékoztat a főigazgató, és hozzáteszi, hogy még a gorillák is kapnak olykor némi vörösbort a teájukba.

Miután túl vagyunk az előételen, Dakó Andrea, a WWF kommunikációs felelőse elmondja, miért is gyűltünk itt össze. Olyan sorsjegyeket bocsátott ki a Szerencsejáték Zrt., amelyeken 10 védett állatfaj - hiúz, vörös mókus, zöld levelibéka, barnamedve, hód, Przsevalszkij-ló, orrszarvúbogár, fehér gólya, keleti sün és foltos szalamandra - képe látható, a hátoldalon pedig érdekes adatok olvashatók a ritka egyedekről.

Nagy a baj, mondja az állatkerti főigazgató, aki egy ideig környezetvédelmi miniszter is volt . Az ember a Föld legveszélyesebb ragadozója, tevékenységének pedig az az eredménye, hogy mára minden negyedik emlősfaj a kihalás határán tengődik.

Külön gondoskodik a magyar WWF csoport a hazai védett állatok megmentéséről - közli Dakó Andrea. Visszatelepítettük az eurázsiai hódot Magyarországra, közreműködtünk a Przsevalszkij-ló hortobágyi állományának megerősítésében, az erdővédelmi programmal pedig újjáélesztjük a magyarországi hiúzpopulációt, amely most csupán néhány egyedből áll.

Saláta következik a menüben. Amíg Persányi Miklós az öntetet locsolja a ropogós levelekre, Laczkó Ottó mesterszakács tréfás kérdéseket tesz föl a védett fajokról. Például, hogy népi hagyomány szerint miért épp a gólya hozza a kisbabát, vagy hogy a farkával vagy falevelekkel takarózik-e a vörös mókus. A helyesen válaszolók persze sorsjegyet kapnak, a mesterszakács pedig lágyra főzött tojást ejt a salátára, amit rögtön el is nevez gólyafészeknek.

Ezután a híúz elrontott vacsorája következik. Ez szép fehér csirkemell szeleteket jelent aszalt gyümölcsökkel töltve. Laczkó Ottó azt mondja: sün hátán hozott gyümölcsökkel, de aztán elmereng azon, hogy nem sok sünt látott hatputtonyos tokaji aszútól csuklani. Merthogy ebben ázott a töltelék.

Végül a desszert: medvetalp. Legalábbis az alakja olyan, valójában amerikai palacsinta áfonyasziruppal és fanyar házisommal. A mesterszakács pedig az Operabálhoz hasonlítja rögtönzött bemutatóebédet. Majd megmagyarázza a kissé meglepő hasonlatot: az ember itt is az állatok közé képzelheti magát. Amelyeknek a jelek szerint nincs is olyan sanyarú sorsuk. Legalábbis itt, az állatkertben.