Egy európai, amerikai és japán kutatókból álló csapat elemezte a festményeket és felfedezték, hogy a képekhez szárító olajakat használtak. A művészettörténet eddig a 15. századi flamand festőknek, elsősorban a Van Eyck-fivéreknek tulajdonította a technika első alkalmazását.

A Bamiján-völgy 50 barlangja közül 12-ben találtak ilyen falfestményeket, amelyek az 5. és a 9. század között születtek. Az ókorban ugyan rómaiak és az egyiptomiak is használtak szárító olajakat, de csak gyógyszerek és kozmetikumok készítésére.

A festmények egy istenséget ábrázolnak keresztbe vetett lábakkal, vörös öltözékben, pálmákkal és mitológiai lényekkel körülvéve. Készítőik, akik a kutatók szerint valószínűleg a Selyemúton  közlekedő művészek voltak, feltételezhetően dió- és napraforgóolajat használtak szárítóként.