A Lancet című folyóiratban 1857-ben megjelent cikk szerint Londonban ekkoriban 6 ezer bordélyház működött, és 80 ezer prostituált dolgozott.

A viktoriánus kor fáradhatatlan szexológusa a Walter néven publikáló szerző, akinek Titkos életem című művét 11 kötetben adták ki - természetesen külföldön, hiszen Angliában ez tilos volt.

Walter az 1.100 oldalas könyvben 5.357-szer használja a b-vel kezdődő szót, és 1.200 partnerrel folytatott szexuális kalandról számol be. A történészek máig vitatkoznak arról, ki bújik meg az álnév mögött, és mennyire hitelesek a beszámolók.

Azt mindenestre biztosra veszik, hogy a viktoriánus korabeli férfiak igen aktív szexuális életet éltek, csak nem verték nagy dobra, legfeljebb közeli ismerőseikkel osztották meg élményeiket.

Szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a pornográfiát nemcsak akkoriban, hanem mostanság is elnyomják. Ma például mindent megtesznek a gyermekpornográfia üldözése érdekében, míg Viktória királynő korában erre nem igazán ügyeltek: mindössze 5 fontba került egy szűz gyermek szolgáltatásainak megvásárlása.