A vádlott az eljárás adatai szerint hét éven keresztül átlagosan kéthavonta járt fegyverrel rabolni, zsákmánya több tízmillió forint volt.

A hétfői tárgyalás kezdetén meghallgatták azt a tanút, akinek köszönhetően a vádlott az utolsó rablás után lelepleződött.

Cs. Richárd 2014 végén egy miskolci takarékszövetkezetbe ment rabolni, ám egy nő rablás közben útját állta, lerántotta róla a símaszkot, így az arca a biztonsági kamera felvételén felismerhetővé vált. Bár a tettes még el tudott menekülni, néhány hét múlva, 2014 decemberében sikerült elfogniuk a rendőröknek.

Hétfőn a középkorú nő elmondta, hogy amikor a takarékszövetkezetbe lépve meglátta a símaszkos bankrablót, dulakodni kezdett vele. A férfi közben fegyverrel a nő mellé lőtt, majd az üvegvitrinbe lökte őt.

A nő a tárgyaláson nem tudott magyarázatot adni arra, hogy honnan volt bátorsága feltartóztatni egy fegyveres bankrablót.

Hétfői vádbeszédében az ügyész az adható büntetés felső határához közeli fegyházbüntetést kért a vádlottra. Szerinte akár 22,5 év is kiszabható lett volna.

Az ügyész szólt arról, hogy a férfi a nyomozás kezdetétől mindent elismert és a helyszíni bizonyítások során részletesen elmondta, melyik rablást hogyan követte el. A vádlott tartózkodási helyén megtalálták azt a gumilövedékkel működő pisztolyt, mellyel az első tíz rablást követte el, egy Déli pályaudvari csomagmegőrzőben pedig azt az éles, a tizedik támadásnál a biztonsági őrtől zsákmányolt fegyvert, amellyel a többit.

Az ügyész elmondta, hogy a rablásoknál a vádlott kiabálva azzal fenyegetődzött, hogy használni fogja a fegyverét, ha nem engedelmeskednek neki.

A védelem jóval enyhébb büntetést kért. Az ügyvéd kifejtette: a vádlott eltárt a rendőrség előtt számos olyan cselekményt, amelyet nélküle nem tudtak volna bizonyítani.

A védő felidézte, hogy amikor egy lottózóban, illetve egy üzletben a személyzet ellenállt, a férfi nem alkalmazott erőszakot, hanem elment. Az egyik esetben például azt mondta egy lottózó dolgozójának aki megtagadta a pénz átadását: "De bátor vagy, te nyertél!", és távozott.

A vádlott - akinek még a családja sem tudott arról, hogy rendszeresen rabolni jár - az utolsó szó jogán azt hangsúlyozta: most már végleg megváltozott. Megbánta minden tettét és ezután soha többet nem fog bűncselekményt elkövetni, bocsánatot kér mindazoktól, akikre ráijesztett, vállalja tetteiért a büntetést, csak szeretné még egyszer visszakapni családját, újra nevelni gyermekét - mondta.

Hangsúlyozta, hogy fizikailag nem bántott senkit, ezt nem is engedte volna a lelkiismerete, amikor például látta, hogy az egyik helyszínen egy kismama is van, inkább elment.

A vádlott beszélt arról is, hogy hiába dolgozott, nem tudott kikeveredni az adósságokból, ezért kényszerült bűncselekmények elkövetésére.

Szóbeli indoklásában a bíró - a vádlott megbánó magatartása mellett - kiemelte, hogy a beismerő vallomás nélkül a negyvenhét rablásból feltehetően csak a legutolsót lehetne rábizonyítani a vádlottra. A bíróság az ügyészi állásponthoz képest kevésbé súlyos rablásnak minősítette a történeteket, így legfeljebb tizenöt év lett volna kiszabható.

A tárgyaláson kiderült, hogy a 38 éves férfi korábban kétszer volt büntetve lopásért, egyszer pénzbüntetésre, egyszer pedig felfüggesztett szabadságvesztésre - a rablássorozatba éppen az utóbbi hatálya alatt kezdett bele.

Cs. Richárd leghamarabb büntetésének kétharmada, azaz hat év letöltése után szabadulhat feltételesen, miután pedig már csaknem másfél évet előzetes letartóztatásban töltött, négy és fél év elteltével szabadlábra kerülhet.

A védelem tudomásul vette az ítéletet, az ügyész azonban súlyosabb minősítés és büntetés kiszabása érdekében fellebbezett.