"A műalkotásokat soha nem szabadna zsákmányként kezelni" - húzta alá a héten publikált könyvhöz írt előszavában Laurent Fabius francia külügyminiszter, hozzátéve, hogy a művek az emberiség közjavát képezik. "Ez időtlen igazság, és ennek a munkának a megjelenése alkalmat ad arra, hogy minderről megemlékezzünk" - fogalmazott Fabius.

Göring 1376 tételt számláló, múzeumba illő magángyűjteményt halmozott fel művészettörténészek segítségével. Rendszeresen ellátogatott a megszállt Párizsba, amely jelentős globális műtárgypiac volt a háború idején. A hírhedt náci vezető Berlinhez közeli (Carinhall) otthonát olasz, holland, francia és német mesterek munkái, köztük egy Goya-portré és egy Sisley-tájkép díszítette.

A Fabius által "gyalázatos vadásztrófeaként" aposztrofált kollekcióban a festmények mellett gobelinek és szobrok is sorakoztak. A történész Jean-Marc Dreyfus a második világháború emlékeit őrző franciaországi archívumok segítségével állította össze a katalógust.

A könyvben helyett kapott Göring gondosan vezetett saját katalógusa is, amelyben az alkotások minőségével kapcsolatos kézzel írt feljegyzések, valamint náci hivatalnokok bejegyzései olvashatóak a tételek beszerzésének helyéről és idejéről. A francia külügyminisztérium szerint Göring jegyzéke a francia csapatok által a háború végén Németországban lefoglalt dokumentumok közé tartozik.

A háborút követően a műalkotások egy részét amerikai csapatok találták meg és a francia kormány is azon volt, hogy visszaszerezze az országból ellopott műveket. Az alkotások nagy részét visszajutatták zsidó tulajdonosaiknak, ám néhány tétel a kormány birtokában maradt és soha nem találták meg jogos tulajdonosaikat.