A bányászok sokkal hamarabb is megmenekülhettek volna, ha a bánya tulajdonosa nem késlekedik a baleset bejelentésével: a férfi a hétfői omlásról csak csütörtökön értesítette a hatóságokat.

A tizenegy bányász öt napra rekedt a vas- és aranybánya mélyén, italuk, ételük alig volt, amikor pedig elfogyott, kénytelenek voltak mocskos vizet inni, papírdarabokat és narancshéjat enni, hogy életben maradjanak.

"Később tényleg borzasztóan megéheztünk, de szerencse, hogy én egy bőrövet viseltem. Megpróbáltam megfőzni, de nem sikerült, így hát egyszerűen darabokra vagdaltam és szétosztottam a többiek között, hogy egyék meg" - mondta Vu Pengjong, az első kimentett bányász.

A többiek arról számoltak be, hogy már éppen feladták a reményt, amikor meghallották az utánuk kutatók gépeinek zaját.

Kínában igen gyakori, hogy a bányák tulajdonosai csak napokkal a baleset után értesítik a hatóságokat és a mentőket. Hasonló késlekedés az oka annak, hogy múlt hét csütörtökön legkevesebb 105 bányász halt meg Sanhszi tartományban, Lifen közelében egy sújtólégrobbanás után.

A hatalmas ország energiaszükségletének 70 százalékát a szén adja, ezért a kitermelés gyorsasága fontosabb, mint a bányászok biztonsága.

Tavaly Kínában a 2.845 balesetben 4.746 bányász halt meg, ami a világ bányászáldozatainak háromnegyede. A tüzek, robbanások és omlások naponta 13 bányászt ölnek meg a kommunista országban.