A magyarországi járóbeteg-ellátás várólistáival kapcsolatos felmérést készített a Pulzus Kutató az Economx megbízásából.

A friss kutatás szerint a magyarok több mint fele az elmúlt egy évben legalább egyszer az elvárhatónál jóval hosszabb ideig várt egészségügyi ellátásra. A megkérdezettek 38 százaléka többször is megtapasztalta a hosszú várakozást, míg további 14 százalék legalább egy alkalommal szembesült ezzel.

A Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség adatai alapján egy pajzsmirigybetegnek átlagosan több mint 85 napot kell várnia egy endokrinológiai időpontra, de a bőrgyógyászati, angiológiai és kardiológiai szakrendelésekre is gyakran másfél hónapot meghaladó a várólista.

A felmérés eredményei alapján egyre többen érzik úgy, hogy az állami egészségügyben a hosszú várakozási idő már mindennapos jelenség. A kutatás szerint a probléma messze túlmutat az elszigetelt eseteken: a válaszadók jelentős része saját tapasztalata alapján számolt be arról, hogy az ellátásra gyakran heteket vagy akár hónapokat kell várni.

Különösen az idősebb korosztály érintett. A 60 év felettiek 62 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt egy évben többször is indokolatlanul hosszú várakozási idővel találkozott, ami több mint kétszerese a 40–59 évesek körében mért aránynak – olvasható a lapban.

A betegek tapasztalatait a szakrendelők adatai is visszaigazolják.

A Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség idei felmérése szerint a járóbeteg-szakellátásban átlagosan már 35 napot kell várni egy időpontra, ami egy év alatt hét nappal emelkedett, és jelentősen meghaladja a koronavírus-járvány előtti szintet. A vizsgált 23 szakterület közül mindössze háromban rövidültek a várólisták, miközben tizenöt szakmában tovább nőttek a várakozási idők.

A leghosszabb várólista továbbra is az endokrinológián alakult ki, ahol átlagosan 85,4 napot kell várni egy vizsgálatra.

A bőrgyógyászati szakrendelésekre 56,5 nap, az angiológiára 55 nap, a kardiológiára 54 nap, míg a diabetológiára és a szemészetre körülbelül 50 nap az átlagos várakozási idő. Az adatok szerint éppen azok a szakterületek a legterheltebbek, amelyek a leggyakoribb népbetegségek – például a szív- és érrendszeri, hormonális vagy cukorbetegségek – diagnosztizálásában és kezelésében játszanak kulcsszerepet.

A tendencia ráadásul tovább romlik.

A diabetológián egyetlen év alatt 21 nappal nőtt az átlagos várakozási idő, a nefrológián 19 nappal, a bőrgyógyászaton közel 18 nappal, a gasztroenterológián 13 nappal, a pszichiátrián pedig csaknem 12 nappal lett hosszabb az első vizsgálatra történő bejutás ideje. Ez azt jelzi, hogy a betegek számára egyre több szakterületen válik nehezebbé az időben történő ellátáshoz jutás.

A Pulzus kutatása szerint a magyarok döntő többsége már nem napokban vagy hetekben, hanem hónapokban méri az állami egészségügyben eltöltött várakozási időt. A megkérdezettek több mint fele egy és hat hónap közötti várakozásról számolt be egy vizsgálat vagy műtét előtt, további 13 százalék pedig fél évnél is tovább, 6–12 hónapig várt ellátásra. A válaszadók 2 százaléka egy évnél is hosszabb ideig nem jutott hozzá a szükséges beavatkozáshoz. Különösen aggasztó a 60 év felettiek helyzete: csaknem tízből heten nyilatkoztak úgy, hogy legalább egy hónapot, de akár fél évet is vártak az ellátásra, miközben ebben a korosztályban a legmagasabb a krónikus betegek aránya.

A szakmai szervezetek szerint a várólisták növekedésének legfontosabb oka továbbra is az orvoshiány.

A Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség felmérése alapján az intézmények több mint fele ezt nevezte meg a romló helyzet elsődleges okának. A problémát tovább súlyosbítja a társadalom elöregedése, a krónikus betegségek számának emelkedése, valamint az, hogy számos szakterületen évek óta nehéz új szakorvosokat találni. Mindez egyre nagyobb terhet ró az ellátórendszerre, és tovább növeli a várakozási időket.

A hosszú várólisták miatt egyre többen fordulnak a magánegészségügy felé. A kutatás szerint, ha egy szükséges vizsgálatra vagy műtétre hónapokat kellene várni, a válaszadók 31 százaléka inkább fizetne a magánellátásért, míg 19 százalék másik állami intézményt keresne, és csak minden negyedik megkérdezett várná ki a sorát. A fiatalabbak és a diplomások körében különösen erős a magánrendelők vonzereje.