Hosszú interjút adott az Indexnek Mészáros Lőrinc nagyvállalkozó.

Arra a kérdésre, hogy nem érzi-e úgy, hogy a politika durván beleavatkozik az üzleti életbe, így válaszolt:

„A sajtó, főleg az ellenzéki sajtó dolga a politikai nyomásgyakorlás – ezzel nincs is baj. Nem hiszem, hogy a politika belemászott volna a gazdaságba, vagy a gazdaság a politikába. Egy ország működésében természetes, hogy van politika és van gazdaság, és a kettő kapcsolatban áll egymással. A nagyvállalatok mindenhol a világon együttműködnek az aktuális kormánnyal, egyeztetnek stratégiai kérdésekről – ez így normális. Ami szerintem inkább gond, az az, hogy az újságírás mára teljesen átpolitizálódott. Sok újságíró inkább politikai aktivistaként viselkedik, formálni akarja a politikát, az országot, a közvéleményt. De én ezzel együtt tudok élni.

Számomra az igazi nyomás nem ez, hanem az, hogy hatvanezer embernek adunk munkát, és közel ötszáz cég működéséért felelek.

Ez az, amit felelősségnek érzek – de nem tehernek.”

Mint mondja, nem zavarja, hogy a neve a politikai harcok középpontjába került. MInt fogalmazott,

„az ilyen kampánystílus eddig nem hozott sikert az ellenzéknek. Hogy Magyar Péter emleget engem? Őszintén szólva nem követem a munkásságát, nem foglalkozom vele. Én gazdasági szereplő vagyok, a dolgom az, hogy vállalatokat irányítsak. A politikát természetesen figyelem, de csak annyira, amennyire szükséges – az energiám túlnyomó részét a munkám köti le.”

A kérdésre, hogy személyesen is találkoztak-e Magyar Péterrel, azt mondta: „Biztosan találkoztam vele. De az ismeretségünk elég egyoldalú: ő szeretett volna engem ismerni, én viszont őt nem.

Ennyi legyen elég a kapcsolatunkról. Én gazdasági szereplő vagyok, ő pedig politikai szereplő szeretne lenni.”

A kérdésre, hogy mennyire volt hatással az üzleti eredményeire a 2010-es kormányváltás és az azóta eltelt időszak, ugyanilyen sikeres lenne ma is, ha nem ez a kormány lenne hatalmon, Mészáros Lőrinc így válaszolt: „a 2010-es kormányváltás valóban nagy hatással volt a magyar gazdaság egészére. A miniszterelnök célja az volt, hogy a magyar vállalkozók fejlődhessenek, lehetőséghez jussanak, és megerősödjön a nemzeti tőke. Ez egy bátor, merész döntés volt, és működött is. De nem hiszem, hogy létezik „baloldali” vagy „jobboldali” vállalkozó.

A kormány minden magyar cégnek segített abban, hogy a hazai gazdaság stabilabb legyen, és ne csak a multinacionális vállalatok kapjanak teret.

Nekem nincs miért magyarázkodnom. A rendszerváltás után lettem vállalkozó, és kevesebb mint 25 év alatt felépítettem egy vállalatbirodalmat. Ahogy mondtam, ma hatvanezer embernek adunk munkát, és közel ötszáz cég tartozik a csoporthoz. Ezek tények, és nem igényelnek magyarázatot.”

Magyar Péter arról beszél, hogy kormányváltás esetén Vagyonvisszaszerzési Hivatalt hozna létre, és elszámoltatná azokat, akik a NER-ben gazdagodtak meg. Erről Mészáros Lőrinc így vélekedett: „Még nagyon messze vagyunk attól, hogy a választási eredményekről beszéljünk. A választó a fülke csendjében dönti majd el, mit szeretne, és ehhez mindenkinek alkalmazkodnia kell. A Mészáros Csoport egy erős, sok lábon álló vállalatcsoport, ami minden fontos ágazatban jelen van. Nem gondolkozom azon, hogy „mi lesz, ha”. A jövőt senki sem tudja megjósolni, mi pedig mindig a körülményekhez alkalmazkodunk. Ez a hosszú távú siker kulcsa: egy igazi tulajdonos csak úgy tud talpon maradni, ha minden helyzethez képes igazodni.”

A kérdésre, hogy mi is pontosan Hatvanpuszta, mely területnek ki a tulajdonosa, illetve azt is, hogy tényleg vannak-e ott zebrák, Mészáros Lőrinc azt mondta:

„Nem tudom, kinek számít ikonikus helynek Hatvanpuszta. Ez egy területrész a környékünkön, de én nem foglalkozom vele. Van tulajdonosa, ő kezeli, intézi a dolgait, nekem nincs közöm hozzá. A zebrákról pedig annyit: nem követem a zebrák vonulását, és nem hiszem, hogy lennének ott. Ez inkább politikai bullshit. Őszintén szólva, nem foglalkozom ilyen ügyekkel.”

Mint mondta, nem is foglalkoztatja, hogy mit írnak vagy milyen fényképeket mutatnak Hatvanpusztáról.

A Mészáros Csoport üzleti tevékenységéről elmondta: „a csoport az építőipar egészét lefedi: nagyvállalataink fővállalkozói szerepkörben nyernek tendereket, és ezeket saját, illetve alvállalkozói erőforrásból kivitelezik. A rendszer jól működik: határidőre, magas minőségben teljesítünk. A V-Híd mára a magyar építőipar egyik zászlóshajója, Közép-Európa egyik legnagyobb vasútépítő vállalata lett. Komoly árbevétellel és erős saját erőforrással rendelkezik, a projektek 40–50 százalékát saját erőforrásból képes megvalósítani. Ez nagy dolog, hiszen fővállalkozói szinten ritka, hogy valaki ilyen erős háttérrel dolgozik.

Az elmúlt években a konjunktúra gyengült, ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kellett. Vannak még futó munkáink, de a jövőben újrainduló fejlesztésekre számítunk.

A nagy, több száz milliárdos árbevételű cégeink munkára épülnek, ezért folyamatosan pályázunk – nemcsak itthon, hanem a környező országokban is. Most épp Szlovákiában nyerhetünk el néhány projektet. Ha a belső piac szűkül, külföldön kell megjelennünk, bár ez nem könnyű. A magyar közbeszerzési eljárásokat sok kritika éri, pedig ezek nagyon szigorúak, ugyanakkor nyíltak. Ezzel szemben a környező országokban egy külső vállalatnak sokkal nehezebb érvényesülni. Mi ezt pontosan látjuk, hiszen aktívan pályázunk. A magyar építőipar az elmúlt 10–15 évben felzárkózott a nemzetközi nagyvállalatokhoz.”

Mint mondta, „már nem alvállalkozóként veszünk részt a munkákban, hanem versenytársakként. Ez korábban elképzelhetetlen volt, mert a rendszerváltás után a multinacionális cégek uralták a piacot: övék volt a tőke, a humán erőforrás, az infrastruktúra. Nekünk ezt kellett felépíteni. Ma már versenyképesek vagyunk bárkivel szemben. Erre nagyon büszke vagyok. Minden tenderen el tudunk indulni, minden feltételnek megfelelünk – hol nyerünk, hol nem, de ez a verseny természete. Az építőipar jövője a munka. Ha nincs munka, nincs fejlődés. Most épp kevesebb van, de dolgozunk rajta, hogy ez változzon.”

A V-Híd-ügyről és Lázár János esetleges szerepéről azt mondta: „Ahogy korábban is mondtam, a politika és a gazdaság kapcsolatban áll, de külön világ. Elég furcsa helyzet lenne, ha egy miniszter hatására én bármelyik vezetőmet elbocsátanám – ilyen nem történt, és példátlan is lenne. Ez számomra egy nem létező ügy. Sárváry Istvánnal közös megegyezéssel váltunk el, erről sajtóközleményt is kiadtunk. Ehhez nem kívánok többet hozzáfűzni. A Mészáros Csoportban mindig tisztességesen jártunk el a velünk dolgozó vállalatokkal, főként azokkal, akik korrektül teljesítettek. Fővállalkozó és alvállalkozó között természetesen előfordulhat vita, de ezeket minden esetben rendezzük. A mostani történet is inkább politikai támadás volt. Egyetlen cégünk ellen sem indult feljelentés. Bevallom, nem vagyok operatív vezető, de erre mindig kényes voltam. Én is voltam alvállalkozó, tudom, milyen érzés, ha valakit hátrány ér. A fővállalkozónak nincs joga megkeseríteni az alvállalkozó életét – ezt én soha nem tűrném el.”

„Én Lázár Jánost régóta, legalább huszonöt éve ismerem, a viszonyunk kifejezetten jó. Nem dolgozunk közvetlenül együtt: a minisztérium megrendelő, a mi vállalataink pedig pályázóként vesznek részt a közbeszerzéseken. Természetesen, ha egy projekt lezárása vagy átadása miatt szükséges, a kollégáim egyeztetnek a minisztérium illetékes vezetőivel. De politikai megjegyzéseket továbbra sem kívánok sem kommentálni, sem minősíteni” – tette hozzá Lázár János megjegyzéseiről a miniszter utcafórumain.

Mészáros Lőrincék levédették a „Gondolom, nem gyalog” kifejezést.

Erről így fogalmazott: „Szerintem jól hangzik. Valóban kicsit vicces, kicsit pikírt. De válasz is arra, amiről az interjú elején beszéltünk: a személyes támadásokra, a folyamatos karaktergyilkossági kísérletekre. Ezzel csak azt szerettem volna üzenni, hogy nem érzem ezeket a politikai nyomásokat, inkább humorral kezelem a helyzetet. A „legyetek bátorak” mondat is külön életre kelt, pedig, aki tartott már előadást, vagy adott már interjút, az tudja, hogy ott néha bakizik az ember.”

A jelenlegi makrogazdasági helyzetről így vélekedett: „Az elmúlt években Európa nagyon komoly versenyhátrányba került – így Magyarország is – az Egyesült Államokhoz és Kínához képest. Az európai gazdaság lemaradt: sem az autóiparban, sem az űriparban nincs vezető szerepben, és még a felzárkózási pozícióját is elveszítette.

A háború és az energiaválság olyan nehéz környezetet teremtett, amilyenre senki sem számított. Mi is alkalmazkodni kényszerültünk. Amikor láttam az első jeleit annak, hogy a gazdaság lassul, a kritikus ágazatokban azonnal korlátoztam a hitelfelvételt.

A korábban megtermelt profitból csökkentettük a hitelkitettségünket, új hitelre nem adtam engedélyt ilyen kamatkörnyezet mellett. Csak saját erőből vagy uniós forrásból valósítottunk meg fejlesztéseket. Ennek köszönhetően a Mészáros Csoport ütésállóvá vált. Nem mindenki tudta ezt megtenni, mert nincs mindenkinek ilyen diverz vállalatstruktúrája. Nálunk viszont mindig volt olyan cég, amely képes volt új eredményt hozni, így 2024-ben is több mint háromezer milliárd forintos árbevételt értünk el, jelentős profittartalom mellett.

A magyar GDP növekedése most minimális, 2025-ben várhatóan 0,5 százalék körül alakul, de a kollégáim elemzése szerint 2026-ban már 2–3,5 százalékos emelkedésre lehet számítani.

Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha az európai gazdaság is erősödni tud, hiszen a háború még mindig tart, és ez a legnagyobb bizonytalansági tényező. A válságra egyébként nem lehet igazán felkészülni. A Covid után jött a háború, ami teljesen új helyzetet teremtett. Arra lehetett csak felkészülni, hogy stabilak maradjunk: csökkentsük a kockázatokat, megőrizzük a munkahelyeket, és erősítsük a külföldi befektetéseinket. A több lábon állás mindig a stratégiám része volt.

Amikor láttam, hogy a magyar piac beszűkül, elkezdtük erőteljesebben a külföldi terjeszkedést – azokban az ágazatokban, ahol már erősek voltunk. Ezt sikerrel vettük, és ma kevésbé vagyunk kiszolgáltatottak. Egy tulajdonosnak mindig van fontossági sorrendje. Az első: vigyázzon az embereire, tartsa meg a munkahelyeket, és biztosítsa a vállalat működését. A második: ha a gazdasági helyzet engedi, tegyen a közösségért is. Ez nálunk nem marketing, hanem filozófia.”

„Tény, hogy a különadók minket is súlyosan érintettek – a MOL után talán a Mészáros Csoportot a legjobban. Több száz milliárd forintot fizettünk be.

De én tulajdonosként azt mondtam: ha ezzel a magyar államháztartás helyzete javul, akkor vállalom. Természetesen nem mindegy, meddig tart ez a teher, de a cél az volt, hogy a cég stabil maradjon és a munkavállalóink biztonságban legyenek. Ez a legfontosabb. A Mészáros Csoport ma is stabil, ütésálló és növekedésre képes. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de én hazafinak tartom magam.

Nem örömmel, de támogatólag álltam hozzá ahhoz, hogy ha az államnak szüksége van a nagyvállalatok segítségére, akkor ebben részt kell vállalnunk – akár különadó formájában is.

Amíg ez nem veszélyezteti a működésünket, addig ez szerintem elfogadható. Természetesen mindenki azt szeretné, ha ezek a terhek fokozatosan kivezetésre kerülnének, és ebben látok is előrelépést. Az élelmiszeripari alkoholgyártásban például már megtörtént ez. A kormány és a bankszektor között folyamatos a párbeszéd arról, hogy meddig elviselhetők ezek az adók. Van együttműködés, ami fontos, mert ez közös felelősség. Természetesen, ha ez a forrás nálunk maradt volna, még nagyobb fejlesztéseket tudtunk volna megvalósítani. De a közös teherviselés is része a feladatnak. Nem az átlagemberekről beszélek, hanem a magyar nagytőkésekről. Nekünk is van részünk abban, hogy a gazdaság működőképes maradjon. Ha tudunk, segítenünk kell.” – fogalmazott

Már látszanak biztató jelek: például a vasúti ágazatban mintegy 1200 milliárd forint értékben indultak közbeszerzések. A nagyvállalatok, köztük a mi építőipari cégeink, továbbra is rengeteg embert foglalkoztatnak – nemcsak közvetlenül, hanem alvállalkozókon keresztül is. Nem látom, hogy tömeges csődök lennének, de a háború miatt a gazdasági környezet nagyon nehéz. Béke nélkül nincs tartós fellendülés – mondta Mészáros Lőrinc, hozzátéve: a különadókat senki sem szereti, de a nagyvállalatoknak kötelességük ebből a teherből kivenni a részüket, amennyire tudják anélkül, hogy veszélybe kerülne a működésük. Ebben mindig van vita, de fontos, hogy az adópolitika ne törje meg a növekedési képességet.

„Én úgy látom, a mostani helyzet mélyebb hatású, mint a 2008-as pénzügyi válság volt. Akkor lehetett kalkulálni, meddig tart a krízis; most nem tudjuk, mikor lesz vége a háborúnak. Mindenki abban bízik, hogy minél előbb rendeződik, és újra elindul az európai gazdaság”

– fogalmazott, hozzátéve: az adórendszer viszont ma Magyarországon kifejezetten humánus és vállalkozóbarát. Ez segítette, hogy a hazai gazdaság kifehéredjen: ma szinte teljesen tiszta a működés, ami nekünk, nagyvállalatoknak is előny, mert egyenlő versenyfeltételeket teremt. Ha a mérleg két végét nézzük: igaz, hogy fizetünk különadókat, de cserébe az általános adóterhek – vállalati és személyi szinten is – az egyik legkedvezőbbek Európában, talán a világon is. Ez az alapja annak, hogy ma Magyarországon még mindig lehet növekedni, fejleszteni, és a korábban stabil vállalkozások képesek talpon maradni.

A kérdésre, hogy hogyan látja a „luxizással” kapcsolatos kritikákat, azt mondta:

„Az elitellenességet elsősorban a média gerjeszti.

Ez egy régi, bevált taktika világszerte: ha választás közeleg, előkerül a „gazdagkártya”, és rámutatnak azokra, akik sikeresek. Valóban, az infláció, a fogyasztás visszaesése mindenkit megviselt, de a megtakarítások mégis nőttek. Ez azt jelzi, hogy az emberek inkább tartalékolnak, mert bizonytalan a jövő – nem feltétlenül azt, hogy ne boldogulnának. Az elitellenes hangulat politikai eszköz is, amit akkor használnak, amikor a gazdaság nem felfelé ível. De bízom benne, hogy az emberek látják a teljes képet. Magyarországon olyan munkaalapú gazdaság működik, olyan szociális hálóval, ami egyedülálló Európában. A kormány másfél évtizede következetesen támogatja a családokat, a fiatalokat, az időseket és a vállalkozókat. Természetesen hibák mindenhol vannak – egy családban is, nemhogy egy országban –, de a rendszer alapvetően működik. A cél, hogy mindenki számára legyen lehetőség előrejutni” – fogalmazott.

Az MBH Bankhoz való viszonyulását úgy fogalmazta meg: „Nem vagyok az MBH Bank kizárólagos tulajdonosa, és ezt mindig hangsúlyozom. A tulajdonosi kör a legátláthatóbb Magyarországon a bankok között – ezt nem véleményként, hanem tényként mondom. Jelentős, meghatározó tulajdoni hányadom van, de döntési helyzetben nem vagyok egyedül, hiszen a magyar állam is tulajdonos, és több befektetőtárs is van mellettem.

Amikor azt mondom, „a bankunk”, az nem személyes értelemben értendő, hanem úgy, mint egy közös vállalás.

A bank nem játék, nem „sufnituning”, ahogy szoktam mondani. Itt mindennek szabályszerűen, prudensen, teljes átláthatósággal kell működnie. Az MBH Bank ma 2,4 millió ügyfelet szolgál ki, és mintegy 8000 milliárd forintnyi betétet kezel. Ez hatalmas felelősség. Jelenleg a magyar piacon a második legnagyobb szereplő vagyunk, bizonyos szegmensekben pedig már az első helyen állunk. Ezt csak úgy lehet elérni, ha az ügyfelek biztonságban érzik a pénzüket és elégedettek a szolgáltatással. A banki ügyfél bizalmát könnyű elveszíteni, de nehéz visszaszerezni. Ezért minden folyamatunknak átláthatónak és kiszámíthatónak kell lennie. Az elmúlt évek egyik legnagyobb feladata a hármas bankfúzió volt – ilyen volumenű összeolvadásról világszinten is ritkán hallani. Rekordidő alatt sikerült végrehajtani, ami hatalmas teljesítmény. Más-más erősségű pénzintézeteket kellett egy egységes, versenyképes rendszerbe szervezni. Az MBH mára olyan bankká vált, amilyet a tulajdonosok szerettek volna: bizonyos szegmensekben piacvezető, prudens és az ügyfelek számára szerethető. Közel tízezer ember dolgozik benne, és a fúzió mellett a napi működést és fejlesztéseket is viszi. Ez nem kis feladat.”

A kérdésre, hogy gyakran látni olyan szalagcímeket, hogy „Mészáros Lőrinc bankjában leállás van” vagy „nem lehet készpénzt felvenni”, ezt torzításnak értékeli-e, azt mondta:

„Ahogy korábban is mondtam: ma Magyarországon a sajtó egy része nem újságíróként, hanem politikai aktivistaként működik.

A 444, a Telex, a 24.hu, a Népszava vagy a HVG – ezek nem egyszerűen hírt közölnek, hanem politikai céllal formálják a közvéleményt. És itt óriási felelősségük van. Amikor hamis vagy torzított híreket közölnek például az MBH Bankról, azzal nem engem támadnak, hanem az ügyfelek bizalmát kockáztatják. Közben a valóság az, hogy sem több, sem kevesebb leállás nincs nálunk, mint más nagybankoknál, mivel ezek szektorális problémák. Egy ilyen torz hírközlés felelőtlenség. Egy bank esetében különösen veszélyes, mert az emberek pénzéről, bizalmáról van szó. De mi elég erősek vagyunk ahhoz, hogy ezt bírjuk, és ellenálljunk ennek a nyomásnak”

– mondta Mészáros Lőrinc.

A Pro Filii Alapítványról elmondta: „a társadalmi felelősségvállalás a cégcsoport filozófiájának része. Magyarország legnagyobb magánfoglalkoztatójaként – 60 ezer munkavállalóval – nekünk nemcsak a saját dolgozóinkról kell gondoskodnunk, hanem a tágabb közösségről is. Segítjük a rászorulókat, támogatjuk az egészségügyet, az oktatást és a sportot, és a kultúrát is, hiszen ezek mind hozzájárulnak egy egészségesebb, erősebb társadalomhoz.

A cégcsoport által nyújtott támogatások összértéke 2024-ben meghaladta a 20 milliárd forintot.

A Pro Filii Alapítvány ebben a munkában nagy szerepet vállal. Egy országos lefedettségű szervezet, ahol bárki pályázhat, legfeljebb 10 millió forintos támogatásra. A fő célcsoport a gyermekek és a rászorulók, de a segítő szervezetek is komoly támogatásban részesülnek. Ezen kívül több alapítványunk is működik, de a Pro Filii a legszélesebb körű és a legaktívabb. Számunkra ez nem marketing, nem PR – ez hit és filozófia. Jó érzés adni, látni, hogy segítséggel életeket, intézményeket, közösségeket tudunk megváltoztatni. Nem azért tesszük, hogy bárkinek példát mutassunk, és nem is azért, hogy ellensúlyozzuk a kritikákat. Ezt szívből csináljuk. Ahogy mondani szoktam: a nálam dolgozó emberek mellett a társadalom minden rétegébe szeretnénk valami pozitívumot eljuttatni.”

Mészáros Lőrinc február 24-én lesz 60 éves. Ak érdésre, hogy készül-e a nyugdíjas éveire, illetve mire a legbüszkébb az elmúlt 60 évből, Mészáros Lőrinc így válaszolt: „Egy érző ember szerintem elsősorban a családjára büszke. Én a gyermekeimre, a hat unokámra, a feleségemre, aki mindenben mellettem áll, mindenben támogat. Nélkülük sokkal nehezebb lett volna ezeket az eredményeket elérni. Természetesen büszke vagyok arra is, hogy 60 éves koromra sikerült egy olyan vállalatcsoportot felépítenem, amely ma már 60 ezer embert foglalkoztat – és remélem, hamarosan akár 70 ezret is. A cégek száma is folyamatosan nő, és bízom benne, hogy ez a fejlődés nem áll meg. De legalább ennyire fontos számomra, hogy tudunk embereken segíteni – nemcsak anyagi értelemben, hanem a tanulmányaik, a karrierjük támogatásával is. Ezekre mind nagyon büszke vagyok. Azt hiszem, jó életem van.

Egyelőre nem készülök nyugdíjba. Egy tulajdonosnak nagyon nehéz nyugdíjba menni.

Ahogy azt már mondtam: hagyni kell, hogy az alattunk lévő emberek fejlődjenek, előrelépjenek és elérjék a legmagasabb szinteket. Én ezt most már látom is magam körül – és várom, hogy bekövetkezzen. Nem szeretném életem végéig az irodában tölteni az időt. Fontosnak tartom, hogy a stafétabotot időben átadjam – a gyerekeimnek, a menedzsereimnek. Most is úgy építem és fejlesztem a vállalatcsoportot, hogy önjáró legyen, de a tulajdonosi jelenlét természetesen még szükséges. A célom, hogy amikor eljön az idő, a családom és a cégcsoport jövője hosszú távon is biztosítva legyen”– mondta Mészáros Lőrinc az Indexnek adott interjújában.