A dokumentumok, levéltári adatok kutatásai során az derült ki, hogy sokféle dokumentáció maradt fent a kommunista állambiztonságtól – mondta a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke. Földváryné Kiss Réka hozzátette, azt azonban ezekből

nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy valaki ügynök volt, végzett-e valós ügynöki tevékenységet, ha igen, milyet, vagy bár beszervezték, de megtagadta a munkát.

„Az volt a célunk, hogy egyedi történeteken keresztül mutassuk be, hogy nem olyan egyszerű ezekben a kérdésekben állást foglalni.”

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága arra kérte kötet két szerzőjét – Petrikné Vámos Idát és Kónyáné Kutrucz Katalint, akik szinte a megalakulása óta dolgoznak az állambiztonsági szolgálatok levéltárában -, hogy különböző típustörténeteket, és ne feltétlenül ismert személyek példáit hozzák – mondta el Földváryné Kiss Réka.

„Nem leleplezni akartunk,

a típustörténetek bemutatják a kommunista diktatúrából maradt információk, dokumentációk töredékességét. És a történészeknek, levéltárosokból ezekből kell kihámozni, hogy mit gondolunk egy ember ügynöki tevékenységéről, sorsáról.”

Típusok szerint van csoportosítva a kötet hetven története, ezzel orientálják az olvasót, hogy melyek a jogilag teljesen egyértelműen ügynöktörténetnek minősülő esetek – emelte ki a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke.

„Ez a könyv gondolkozásra késztet.

Ítélkezés helyett először meg kell ismerni és érteni az egyes sorsokat és utána lehet a konklúziókat levonni.”