Az összefoglalóban azt írták: a középiskolai végzettség nélkül a roma fiataloknak is tartósan munkanélküli létre vagy rendszertelen foglalkoztatásra kell berendezkedniük. A középiskolai lemorzsolódás nemhogy csökkent volna a roma fiatalok körében, hanem emelkedett is: míg a nyolcvanas évek végén a középiskolát megkezdő roma fiatalok kétharmada fejezte be középiskolai tanulmányait, napjainkban csak a fele. Azoknak a roma fiataloknak, akik elvégzik a középiskolát, több mint a fele szakiskolai végzettséget szerez, és kevesebb, mint egyötöde végez gimnáziumot.

Az elemzés szerint a lemorzsolódás egyik legfontosabb oka a családok szegénysége, és szemben egy széles körben elterjedt véleménnyel, a földrajzi különbségeknek önmagukban nincs számottevő szerepe a középiskolai végzettségbeli különbségekben.

A kutatás szerint azért, hogy a roma fiatalok nem tanulnak tovább gimnáziumban, leginkább az általános iskola végére felhalmozódott készség- és tudásszintbeli lemaradások felelősek. A tudás- és készségszintbeli lemaradások kialakulása a kutatók szerint részben arra vezethető vissza, hogy a roma fiatalok kora gyermekkoruktól kezdve jóval kevésbé jutnak hozzá a készségeik fejlődését elősegítő erőforrásokhoz. A nevelési környezetben mutatkozó hátrányok azonban főként a családok tartós szegénységre vezethetők vissza, etnikai sajátosságok nem játszanak számottevő szerepet bennük.

Amíg a leghátrányosabb húsz százalékba tartozó tanulók 20-30 százalékának mondtak rendszeresen óvodás korában esti mesét, addig ugyanez az adat a legjobb helyzetű húsz százalék esetében 70-80 százalék - jegyezték meg az elemzésben. Példaként említették azt is, hogy a leginkább szegény és iskolázatlan családok 70 százalékának nincs egyetlen könyve sem, vagy csak nagyon kevés könyve van, addig ez a legjobb helyzetű családoknál egyáltalán nem fordul elő. A legjobb helyzetű családok 90 százaléka rendelkezett otthoni internet-hozzáféréssel, addig a legszegényebb családok kevesebb mint 5 százalékának volt 2006-ban otthoni internete.

Lemorzsolódáshoz vezet az is, hogy a roma fiataloknak kevesebb olyan ismerősük és barátjuk van, akiknek magasabb az iskolai végzettsége, és akiknek a példája és tanácsai fontosak lehetnek az iskolai és pályaválasztási döntésekben - írták.

A kutatók szerint a lemaradás másik oka a magyar iskolarendszer egyenlőtlensége.

A roma fiatalok többségének oktatása olyan osztályokban folyik, ahol a megoldatlan pedagógiai problémák sokasága miatt nagyon nehéz jó minőségű oktatómunkát végezni. Az a tény, hogy az általános iskolás roma tanulók nagy része nehezen tanítható osztályokba koncentrálódik, becsléseink szerint kétharmad részben lakóhelyi hátrányaik és szegénységük miatt van, egyharmad részben pedig az etnikai szegregáció miatt - írták.

Az elemzés szerint az iskolák közötti etnikai szegregáció mértéke több mint kétszeresére nőtt a rendszerváltás óta. Az adatok szerint 2006 és 2008 között a szegregáció csökkent, különösen a városokban, ám ez a csökkenés 2008 után megállt és visszájára fordult. Az iskolák közötti etnikai szegregáció szintje a mai Magyarországon nemzetközi összehasonlításban közepesnek mondható, de a tendenciák aggasztóak - olvasható a kutatásban.

Az elemzés szerint az etnikai szegregáció két szempontból is rendkívül káros: hozzájárul a roma fiatalok iskolai lemaradásához, és - mivel csökkenti a többségi és kisebbségi fiatalok közti kapcsolatok esélyeit - hozzájárul az előítéletek fennmaradásához. Az iskolapolitika azonban képes lehet a szegregációs folyamatok megfékezésére.

Minimálisan arra lenne szükség, hogy az iskolák igazságosan - például sorsolás útján - válogassanak a körzeten kívüli jelentkezők közül, és a szegény és roma családok segítséget kapjanak ahhoz, hogy megfelelő információk birtokában jelentkezhessenek körzeten kívüli iskolákba, és fedezni tudják az iskolai ingázás többletköltségeit is. A városi iskolák közötti szegregációt jelentősen és hosszú távon valószínűleg az iskolarendszerek helyi realitásokra támaszkodó, jól átgondolt és átfogó átalakítása csökkentheti - írták.