"Mióta kar vagyunk, vagyis 2000-től semmilyen fejlesztés nincs nálunk - nyilatkozta az MTI érdeklődésére. - Ha a sport továbbra is stratégiai ágazat Magyarországon, akkor a TF helyzetén változtatni kell."

Lehet változtatni úgy, hogy az egyetemen belül normális anyagi hátteret biztosítanak ennek a karnak, s lehet úgy is, hogy a Semmelweistől külön, önállóan folytatják - vázolta az alternatívákat. Ha különválás lesz, akkor ehhez nagyon komoly változtatásokat kell végrehajtani a felsőoktatási törvényben is, a TF ugyanis a mai előírások értelmében nem lehet egyetem - tette hozzá.

"Ha leválunk, meg kell változtatni a törvényt, pénzt kell adni a működéshez és fejlesztésekhez, de önmagában ez nem lesz elég, hiszen a TF-nek világszínvonalon működő intézménynek kell lennie, amihez személyi változtatásokra is szükség van. Viszont ma nem nagyon tudunk Magyarországról szuperképzett kollégákat idehozni, főleg nem olyan anyagi kondíció mellett, amivel mi rendelkezünk. A legkiválóbb szakemberek a csapatsportoknál vannak, őket nem tudjuk idecsábítani 120 ezer forintos fizetésért" - magyarázta Radák Zsolt.

Megítélése szerint a mostani helyzetet úgy lehet megoldani, hogy vagy maradnak a Semmelweis része, vagy jöhet az önállóság, de akkor ehhez komoly fejlesztési csomag szükséges. A képet tarkítja a diákság hozzáállása a kérdéshez.

"A hallgatók többsége is minőségi képzést szeretne, ki van békülve a Semmelweis Egyetemmel, ők szeretik a Semmelweis Egyetem diplomáját. Ugyanakkor a hallgatók többsége nincs kibékülve a jelenlegi infrastrukturális helyzetünkkel" - mondta a dékán, aki maga is a TF-en végzett 1985-ben, 1991-ig edzősködött, majd Japánban tudományos fokozatot szerzett, az MTA doktora lett, s 2000-től tudományos rektorhelyettes is volt.

"Többféle megoldás létezik - hangsúlyozta. - Ami biztos: ha ebben a helyzetben maradunk sokáig, a magyar sport el fogja veszíteni azt a motort, amely nagyon sok éven keresztül a magyar élsportot igazán jól működtette, és aminek köszönhetően most nyolcadikok vagyunk az olimpiai éremtáblázaton. Nem azért, mert sokkal tehetségesebb emberek születnek itt, mint a környező országokban, hanem mert olyan szakértelem volt és van itt, amelyet nagyon kéne most támogatni."

Hozzáfűzte, hogy a szakállamtitkárság tud a gondjaikról, ismeri a helyzetüket.

"Én optimista vagyok - mondta Radák Zsolt. - A napi testnevelés bevezetésének egyik ideológiája a prevenció volt, innen közelítve azt mondom, a Semmelweis Egyetemen belül a TF jó helyen van. De nézhetjük úgy is, hogy ha itt nem történik igazi infrastrukturális változás, akkor a TF csődbe fog menni. Arra van esély, hogy a TF önálló lesz, erre van kormányakarat, s ez valószínűleg meg is fog történni, különösképpen ha abból lehet választani, hogy maradjunk a Semmelweis Egyetemen nulla támogatással, vagy legyünk önállóak komoly támogatással."

Radák Zsolt hangsúlyozta, hogy úgy nem lehet a sportágakat fejleszteni, ha nem fejlesztik azoknak az embereknek - a testnevelőknek és az edzőknek - a képességeit, készségét, akik a sporttal foglalkoznak.

"Az 1925-ben alapított TF-en a kezdetektől folyt és folyik edzőképzés, s remélem, a kormány nemcsak a 16 kiemelt sportágra fog forrást találni, hanem a mi számunkra is. Nehezen képzelhető el úgy sikeres magyar élsport, ha az edzőképzésbe nem teszünk pénzt. Ma a TF egy évben körülbelül 40-50 milliót költ edzőképzésre, s nem akarjuk feladni a képzést, de bőven mínuszos e tevékenység, többe kerül, mint amennyit hoz" - jelentette ki. Hozzátette: "Sajnos a Magyar Olimpiai Bizottság az utóbbi két évben 50 százalékkal csökkentette a TF támogatását, amit annyiból megértek, hogy a MOB nem felelős a felsőoktatásért. Ugyanakkor a szakembereket neki képezzük. A felsőoktatás szűkében van az anyagiaknak, nem tud többet adni, s nem neki termelünk, hanem a MOB-nak. Itt egymásra történik a mutogatás, és mi húzzuk a rövidebbet."

Radák Zsolt elmondta, a kiútkeresés része egy új elképzelés.

"Szeretnénk megreformálni az edzőképzésünket, pontosan azért, hogy a legújabb kihívásokkal szembe tudjunk nézni. A napokban le fogunk ülni a szakszövetségekkel, ugyanis a TF nem rendelkezik minden sportágban azzal a megfelelő infrastrukturális és személyi háttérrel, amely szükséges lenne a minőségi képzéshez. A szövetségekkel megcsináljuk a legfontosabb alaptárgyak képzését, amire lehet építeni. Az edzőképzés nagyon fontos dolog, reményeim szerint olyan állami támogatást kaphatunk erre, amilyet az edzői szakma megérdemel."

A dékán büszkén említette meg egyik sikerágazatukat, ám jelezte, negatívumok itt is vannak:

"Szerencsére azt elmondhatjuk, hogy edzőképzést végzünk a TF-en idegen nyelven is, nagyon sok országból érdeklődnek a magyar sikereknek köszönhetően. Jönnek ide tanulni, Európában ez az egyetlen képzés, amely angolul ad diplomát. Ez fantasztikus dolog, csak hát jönnek már afrikai országokból is úgy, hogy azt mondják: náluk odahaza jobbak a feltételek, amikor meglátják a TF konditermét. Hogy Bécsben azt mondják, nekik jobb van, rendben van, de hogy Angolában is ez a helyzet, az már nem akkora élmény..."