Püski Sándor földműves család gyermekeként született Békésen 1911-ben. 1929-ben érettségizett a helyi gimnáziumban. 1930-ban iratkozott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára, ahol 1935-ben doktorrá avatták.

1938-ban nyitotta meg könyvesboltját, egy évvel később alapította meg a Magyar Élet Könyvkiadót. A kiadó főként a népi írók műveit jelentette meg, de elsőkötetes szerzők alkotásait is bemutatta a nagyközönségnek.

A líra, a próza és a dráma műfajában időt álló műveket adott ki, így például megjelentette Erdélyi József, Gulyás Pál, Sinka István, Szabó Pál, Takáts Gyula és Tersánszky Józsi Jenő írásait.

László Gyula ősmagyarság-kutatási alapműve, Kodolányi János, Németh László, Szabó Dezső és Veres Péter tanulmánygyűjteménye is gazdagítja kiadói munkáját.

A kiadót 1950-ben államosították, Püski Sándort pedig 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték. A házaspár 1970-ben az Egyesült Államokba emigrált. Kitelepülésük után nagyon nehezen indult meg a munka, kezdetleges körülmények között, a lakásukról terjesztettek.

Később előadókörutakat szerveztek Magyarországról meghívott művészekkel. 1974-ben vásároltak meg egy kis könyvesboltot New York magyar negyedében. 1975-ben hozták létre a Püski Kiadót, gondozásában az egykori Magyar Élet szerzőgárdáján kívül az akkori Magyarországon politikai okokból közlési lehetőségekhez nem jutott szerzők munkáit adta közre.

A Püski-Corvin Magyar Könyvesház a Nyugaton élő magyarság szellemi központjává vált. 1989-ben tért vissza Budapestre, ahol feleségével a Krisztina körúton lévő könyvesháza a népi irodalom szellemi örököseinek gyűjtőhelyének számított.

Püski Sándor munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. Magyar Örökség-díjat kapott, átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, a Magyar Művészeti Akadémia Aranyérmét, legutóbb a Szent István-díjat. Püski Sándor 98 éves volt.