Kijelentette, hogy ezekben az időszakokban az erőre, a bátorságra és a szilárdságra van szükség, amelynek alapja csak a tiszta szándék, az alázat és a tisztelet lehet.

Elmondta, hogy most belülre kell nézniük, és meg kell próbálniuk visszatalálni a felemelő, az emberekért folyó közpolitikai feladatokhoz. A feladatok meghatározásánál az egyetlen közös szempont az lehet, hogy azok a közösségről, az emberek problémáiról szóljanak.

Kifejtette, hogy 1989 óta a jogi aktuson kívül gyakorlatilag nem történt meg a rendszerváltozás. Közölte, a 1989-90-es állapotokhoz képest a késői kádári-korszak átalakító, liberalizáló folyamatai előttünk vannak, "a nyers szabad versenyt magunkra szabadítottuk", miközben húsz éve a "versenyképességgel kapcsolatban csak pótcselekszünk".

Kijelentette, hogy szembesülniük kell a hibáikkal, ezeket nem vihetnek magukkal tovább.

Weinek Leonárd arra is kitért, hogy a párton belüli és kívüli közéleti partnereiket nem tekinthetik ellenségnek.

Azt mondta, amíg a félelmeik, a ragaszkodásuk vagy a torzított kényszerek irányítják őket, addig nem lesz erejük érdemi munkát végezni. Közölte, ha a félelmekre fordított energiát érdemi munkába fektetik, akár már középpárt is lehetnének.

Úgy fogalmazott, hogy félreértelmezetten próbálták szolgálni a baloldali értékek melletti elkötelezettségeiket. Példaként említette, hogy ahogy a szociális értékek melletti elkötelezettségeiket felváltotta a szocialista párt melletti elkötelezettségük, olyan mértékben volt egyre kevésbé szükség rájuk. Azt mondta, az nem lehetett cél, hogy egy olyan ország alakuljon ki, ahol 400 ezer ember érzi magát olyan kiszolgáltatottnak, hogy bevigyék az EP-be a Jobbikot.

Kijelentette, középre akarja pozícionálni a pártot, amelynek nemzeti politikát kell folytatnia.