Az egészségbiztosítás átalakításánál két célnak is meg kell felelni: egyrészt annak, hogy az új rendszer hosszú távon működjön, másrészt pedig, hogy a változás ne legyen sokkszerű - mondta az InfoRádiónak az Államreform Bizottság Egészségügyi Munkacsoportjának vezetője.

Mihályi Péter úgy véli: azok, akik pesszimistán fogadják az új rendszer bevezetését, alábecsülik a hosszú távú változásokban rejlő lehetőségeket.

A közgazdász szerint természetes, hogy egy piacgazdaságban az egészségügyi intézmények finanszírozását piaci intézmények végzik, és éppen az volt a furcsa, hogy ez 15 évig nem így történt.

Az Államreform Bizottság Egészségügyi Munkacsoportjának vezetője hozzátette: olyan konstrukciót kell kialakítani, amelynek alapján a biztosítótársaságoknak érdemes lesz belépni a piacra.

Ha nem sikerül ilyet kidolgozni, akkor a reformot el kell vetni, hiszen annak nincs értelme, hogy egy állami biztosító helyett ezentúl több állami biztosító működjön - mondta Mihályi Péter.

A közgazdász közölte: számos olyan megoldás van, amellyel vonzóvá tehetik a biztosítók számára a belépést, nem tartoznak azonban ezek közé a bevétellel kapcsolatos engedmények, hiszen a társaságok 3-4 évig biztosan nem tesznek szert érdemleges profitra.Kérdőjelek

A Generali-Providencia biztosítótársaság igazgatósági tagja az InfoRádiónak elmondta: a 49 százalékos kisebbségi tulajdon is lehet vonzó, ha az állam nem pénzügyi befektetőket vár az egészségbiztosítók piacára.

Paál Zoltán szerint a jelenlegi koncepcióból nem derül ki világosan, hogy az állam olyan cégeket vár-e, amelyek nagy összegekkel szállnak be az egészségbiztosításba, amelyek aztán hosszú távon megtérülnek, vagy olyan társaságokat, amelyek irányítják az egyes biztosítók működését.

A szakértő szerint, ha a befektetés valóban csak tíz-tizenöt éven belül térül meg, nem lesz olyan magántőkés csoport, amely a versenybe ilyen feltételek mellett beszállna, Paál Zoltán azonban úgy véli, hogy ez az időtartam nagyon pesszimista becslés.

Elmondta: egyelőre még az sem világos, hogyan fogják felosztani a biztosítók között az ellátási területeket.

Paál Zoltán úgy látja: amennyiben egy biztosító össze akar gyűjteni annyi ügyfelet, amennyi az induláshoz szükséges - a legutóbbi koncepció szerint ez 100 ezer fő volt -, akkor egyik társaság sem engedheti meg magának, hogy csak egyetlen régióból toborozzon.