Ugyan Hongkong egyfelől Kína része, másfelől viszont a volt gyarmattartó britek azzal a feltétellel adták vissza, hogy

„nagyfokú autonómiát” élvezhet az „egy ország, két rendszer” elvet követve.

Ennek részeként nem korlátozzák a tüntetéseket és a területnek saját igazságszolgáltatási rendszere van.

A hétmillió hongkongi etnikailag kínai, de döntő többségük nem érez kulturális közösséget a Kínai Kommunista Párt által vezetett anyaországgal. A brit uralom idején tapasztalt szabadság után

nem nézik jó szemmel a pekingi vezetés befolyását,

és a hongkongi törvényhozás egy részét a Népköztársaság kinevezettjének és szimpatizánsának tartják. Nem népszerűek a kínai turisták sem, akik sokak szerint gorombák és nem tartják tiszteletben a helyi szokásokat.

Ebben az atmoszférában és a korábbi, szélesebb demokráciát követelő diáktüntetések ismeretében nem meglepő, hogy

az utóbbi hetekben százezrek vonultak az utcákra,

amikor a területet kormányzó Carrie Lam egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely lehetővé tenné, hogy Kínának adjanak ki ott elkövetett bűncselekményekkel vádolt hongkongi polgárokat – akik szerint a kínai igazságszolgáltatás erőszakkal kényszerít ki vallomásokat és magyarázat nélkül, hosszú időre eltűntet embereket.

Nemcsak a diákok, de az üzleti közösség és jogászok is aggódnak, mert szerintük nem garantált az igazságos eljárás Kínában.

Peking közben élesen elítélte és jogsértőnek nevezte a tüntetőket, akik közül hétfőn este több száz ember rohamozta meg a helyi kormányrezidencia épületét. Betörtek az épületbe, amelynek egyik részén megerősített plexiüveggel találták szemben magukat. Ezt órákon át ütve végül betörték és törni-zúzni kezdtek.

A tüntetők békés része azzal vádolta a rendőrséget, hogy órákon át tétlenül szemlélte a rendbontást és egyik vezetőjük felvetette, hogy Peking kezére játszó provokátorok pusztíthattak.

Lam közben felfüggesztette a törvény vitáját, de az elégedetlenség olyan szintet ért el, hogy

a tiltakozók elkezdték követelni a „hongkongi Vasladynek” nevezett politikus lemondását.

Kínában mindeközben a cenzorok mindent elkövetnek, hogy ne szivárogjanak át hírek a hongkongi tüntetésekről. A BBC és CNN élő adásaiban például elsötétült a képernyő, amikor a tiltakozásról szóló jelentések kerültek sorra – nem mintha ezek túl sok vizet kavarnának, mert amúgy is csak az elit otthonaiban és szállodákban elérhetők.

A hivatalos kínai média pedig inkább arról az ünnepi koncertről írt, amelyet a brit gyarmati uralom vége és Hongkong visszaadása évfordulója alkalmából rendeztek. A tüntetőket a párt angol nyelvű szócsövének tartott Global Times említette: „vak arroganciát és haragot tanúsító tiltakozók teljességgel megsértették a jogot és rendet” – írta.

A sokat támadott kiadatási törvényjavaslat apropója egy sokkoló gyilkosság volt:

egy húszéves hongkongi fiatal egy tajvani romantikus utazás idején kirobbant veszekedésben megölte 19 éves barátnőjét. Először a poggyászuk miatt vitatkoztak össze, de a lány elmondta a fiúnak, hogy másvalakitől terhes és még egy mással felvett szexvideót is mutatott neki.

A férfi elrejtette a nő holttestét és hazatért. Tettét végül otthon bevallotta, de Tajvan nem tudta elérni kiadatását. Hongkongban csak pénzmosás miatt tudták elítélni és az ősszel már szabadulhat is. Carrie Lam ezt az ügyet kihasználva próbálta elfogadtatni az erőszakos tiltakozást kiváltó kiadatási törvényt.