A francia lapok zöme Orbán Viktor „megfellebbezhetetlen” győzelméről ír, kiemelve a kiugróan magas választási részvételt a vasárnapi szavazáson. A magyar miniszterelnökkel szemben eddig zömében kritikus, sőt olykor kifejezetten ellenséges média hétfőre visszafogottabbá, mondhatni kiegyensúlyozottabbá vált.

Az AFP francia hírügynökség első híradásában, melyet több lap is átvett, a „nemzeti-konzervatív” magyar miniszterelnök győzelméről beszélnek, ami azért érdekes, mert korábban rendre „jobboldali populistának”, „radikális jobboldalinak”, esetleg „szélsőjobboldalinak” titulálták őt.

Ezt a korábbi hangvételt egyedül a Le Monde napilap bécsi tudósítója folytatta, hétfőn a magyar miniszterelnököt „nacionalistának”, a Fideszt pedig „szélsőjobboldali” pártnak bélyegezve. Ehhez képest a baloldali, a Le Monde-nál általában radikálisabb Liberation napilap kiküldött tudósítója a kormánypártot „konzervatívként” írja, a bal-liberális Le Point vagy a Le Parisien pedig Orbán Viktort „szuverenistaként” említik.

Csaknem minden újság kiemeli, hogy Orbán Viktor bevándorlás-ellenes kampánnyal mozgósított, de a legérdekesebb elemzés az Atlantico című bal-liberális internetes hírportálon jelent meg. Ebben Edouard Husson történész, a párizsi egyetemek egykori alkancellárja egy interjúban úgy véli, túlságosan egyszerű populizmusnak nevezni a Közép-Európában „berendezkedő” konzervativizmust, illetve autoriternek vagy fél-autoriternek bélyegezni az ottani kormányokat csak azért, mert nem értenek egyet Nyugat-Európa „hiperindividualista krédójával”.

A kétezres években a washingtoni Holokauszt Központban is kutató egyetemi tanár szerint bár bírálói Orbán Viktort olykor Horthy Miklóshoz hasonlították, a magyar miniszterelnök nézetei sokkal inkább Charles de Gaulle-éhoz állnak közel. Ez utóbbit a ’68-as generáció a mai napig azért gúnyolja, mert hazafi volt, fogalmazott Edouard Husson, aki szerint az egykori francia államfő biztosan elfogadhatatlannak tartotta volna a migránsok előtt a határokat teljesen megnyitó német politikát.

A történész Charles de Gaulle egy elhíresült mondására emlékezetetett, mellyel az Algériának megadott függetlenséget indokolta. 1959-ben azt mondta, azért tartja azt szükségesenek, mert nem szeretné, ha amúgy a gaulle-isták által a mai napig zarándokhelyként tisztelt falujának a neve „Colombey-Két-Templom”-ról egyszer csak „Colombey-Két-Mecset”-re módosulna.

Ezért a kijelentéséért de Gaulle-t ma biztosan „iszlamofóbnak” minősítenék, mondta Edouard Husson, hangsúlyozva, hogy a Közép-Európai kormányok, köztük a magyar tulajdonképpen de gaulle-i hagyományt követve igyekeznek megőrizni nemzeti szuverenitásukat.

Ebből a szempontból a történész szerint a közép-európai térségben „neo-gaullizmusról” lehet beszélni, és az érintett kormányok ebből a politikai alapállásból igyekeznek szembeszállni „a tőlük folyamatosan távolodó”, Párizsban, Berlinben vagy Brüsszelben uralkodó felfogással.