Az archeológusok az Isztambul központjától 20 kilométerre nyugatra fekvő tó térségében két nekropoliszban folytatnak ásatásokat, eddig hetven sírt tártak fel, ahonnan a legkülönbözőbb korú személyek földi maradványai kerültek napvilágra - olvasható a Hurriyet Daily News angol nyelvű török lap online kiadásában.

A halottak egy csoportja 20-35 éves korában távozott az élők sorából. A férfiak átlagos testmagassága 165 centiméter volt, míg a nőké nem haladta meg a 150-155 centimétert. Bár fiatal emberekről van szó, olyan csontkárosodásokat és ízületi bántalmakat fedeztek fel az antropológusok, amelyek leginkább az idős korra jellemzőek. Némely csontvázon fertőző betegségek nyomait is találtak.

"Lehet, hogy valamilyen öröklött családi elváltozásokról van szó, de sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy ezek a személyek nehéz fizikai munkát végeztek" - vélekedett Ömer Turan, a Kocaeli Egyetem igazságügyi orvostani szakértője.

Állítását alátámasztani látszik az elhunytak fogazata is, amelyen nyomott hagyott a durva gabonaőrleményből sütött kenyér.

"Egy olyan közösségről van szó, amely tagjainak kemény munka, hiányos táplálkozás és korai halál jutott osztályrészül" - tette hozzá Ömer Turan.

Az ásatások során napvilágra kerültek egy 30 év körüli, a bizánci korban élt személy földi maradványai, aki koponyaműtéten esett át.

"Szabályos bemetszésről van szó, olyasféléről, amelyet a jelenkori idegsebészek is ejtenek. A koponya megnyitása igen fájdalmas, amit érzéstelenítés nélkül aligha lehet elviselni, ennek alapján arra következtetünk, hogy egy évezrede is létezhetett valamiféle fájdalomcsillapítás. A csontok biokémiai vizsgálata esetleg elárulhatja, hogy miféle vegyületeket alkalmazhattak a bizánci kirurgusok. A koponyán a csontgyógyulás jeleit is felfedeztük, ez azt jelenti, hogy a beteg túlélte a műtétet" - magyarázta Ömer Turan.