Neurológusok és pszichológusok évtizedek óta a szavak, valamint a fonémák (jelentésmegkülönböztető hangok) hibás mentális reprezentációjának tulajdonították ezt a súlyos tanulási zavart - magyarázta Bart Boets, a belgiumi Louvaini Katolikus Egyetem klinikai pszichológusa, a Science című amerikai tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmány fő szerzője.

Az új elmélet bebizonyításához a kutatók mágneses rezonanciás képalkotó berendezéssel (MRI) vizsgáltak 19 és 32 év közötti egyetemi hallgatókat, összesen 45-öt - akik közül 23-nak súlyos diszlexiája volt -, hogy háromdimenziós felvételeken tanulmányozzák az agyukat, miközben különböző hangsorozatokat hallanak.

A holland anyanyelvű résztvevők - valamennyien jobbkezesek - különböző hangokat hallgattak meg, mint például a "ba-ba-ba-bát" és a "da-da-da-dát", és fel kellett ismerniük a különbséget. A kutatók azt tapasztalták, hogy a diszlexiás csoport válaszai és az idegsejti reakciójuk intenzitása hasonló volt a kontrollcsoportéhoz. "A mentális fonetikai reprezentációjuk teljesen sértetlen volt" - hangsúlyozta Bart Boets.

A diszlexiások azonban mintegy 50 százalékkal lassabban válaszoltak - tapasztalták a kutatók.

Amikor az agyi tevékenység egészét elemezték, azt találták, hogy a diszlexiások esetében az agynak az elemi hangokat feldolgozó tizenhárom régiója és a nyelvi feldolgozásban az egyik legfontosabb szerepet játszó agyi zóna, a Broca-terület között kisebb volt a koordináció. Más elemzések azt is kimutatták, hogy minél kisebb volt a két agyi régió között a koordináció, annál lassabban válaszoltak a kutatás résztvevői.

Ebből következik, hogy a diszlexia oka nem a fonémák hibás mentális reprezentációja, hanem az, hogy a hangok rosszul jutnak el az agy hangfeldolgozást végző zónájához - írták a kutatók.

Frank Ramus, a párizsi École Normale Supérieure, az egyik legrangosabb francia felsőoktatási intézmény tudományos szakértője, aki nem vett részt a kutatásban, úgy vélte: "ha az eredmények beigazolódnak, alapjában változtatják meg a diszlexiával kapcsolatos ismereteinket".

Michael Merzenichet, a Kaliforniai Egyetem San Franciscó-i intézményének neurológusát viszont elmondása szerint nem győzték meg arról, hogy a kutatás alatt mért idegsejti tevékenységek jól reprezentálják a hallott fonémákat. Iris Berent, a bostoni Északkeleti Egyetem nyelvésze úgy vélte, hogy túl evidensek voltak a kutatáskor használt hangok közötti különbségek, pontosabb lett volna a mérés olyan hangokkal, amelyek megkülönböztetésével a diszlexiásoknak több problémájuk van.

Bart Boets szerint azonban az új kutatás révén lehetségessé válhat a két agyi régió közötti kapcsolódás helyreállítására irányuló új kezelés. "Elképzelhető az agy noninvazív elektromos ingerlése a két agyi régió közötti kommunikáció helyreállítására" - fejtette ki a kutató.