Az orvoscsoport többféle baktériumot talált a beteg erekben, és ez a jövőbeli gyógyszeres kezelést is jelentősen átalakíthatja.

Az elmélet, amely szerint az érfalak fokozatos, érelmeszesedéshez vezető károsodása egyfajta lassú gyulladás, 1858-ban, keletkezett. A múlt század közepén számos, főleg amerikai kutató is leírta ezt a jelenséget, de a pontos ok és főleg az erekben kialakuló zsíros párnák hirtelen sérülésének magyarázata nem volt ismert.

A kor előrehaladásával mind több ember ütőereiben keletkeznek zsírral telített párnák (plakkok). Szívinfarktus vagy az agyi erek elzáródásakor ezek robbannak szét, a bennük lévő zsír betódul az erekbe, és pillanatok alatt véralvadást okoz.

Fredrik Bäckhed és munkatársai a szájüregben és a belekben élő baktériumokkal foglalkoztak, mivel a súlytöbblet a szív- és érrendszeri események egyik kockázati tényezője, és közismert, hogy a bél baktériumflórája megváltozik annak kialakulásakor. Hasonlóképpen az állandó ínygyulladás, az ápolatlan fogazat ugyancsak a szívroham rizikófaktoraihoz tartozik, ami arra utalt, hogy ebben a szájüreg baktériumainak is szerepe lehet.

Bäckhed és munkatársai kimutatták, hogy az elzsírosodott érpárnákban a baktériumok száma szoros összefüggésben van a fehérvérsejtek számával, mely a gyulladásos folyamat alapvető mutatója.Ezt követően 15 érelmeszesedéses beteg és 15 egészséges ember szájüregében és bélrendszerében keresték az érelmeszesedéses plakkokban is megtalálható baktériumokat.

A betegek plakkjaiban kétféle baktériumtörzs tagjait azonosították. A kutatók szerint ezek a baktériumok bejuthatnak a szájüregből és a bélből az erekbe, ott előidézik a gyulladást, majd a zsíros párnácska kiszakadását és ezzel a véralvadást. Ezeknek a baktériumoknak a kimutatása a jövőben diagnosztikus módszer lehet, illetve a különböző antibiotikumok birtokában az érelmeszesedés korai kezelésére is lehetőséget kaphatunk.