Az élvezetért való szex sokkal régebbi, mint eddig gondoltuk - derült ki egy most megtalált fosszilis maradványnak köszönhetően. Egy ősi, kihalt halfajta példánya éppen szülés előtt vesztette életét.

A tudósok szerint a lelet a legkorábbi bizonyítéka annak, hogy a gerincesek közösüléssel biztosították az utódlást, és az ikrákat nem csupán a vízben termékenyítették meg. A devon korban, 375 millió évvel ezelőtt élt, a placodermek primitív csoportjába tartozó hal a legkorábbi ismert gerinces elevenszülő.

A leletre a nyugat-ausztráliai Fitzroy Crossing kisvárosának közelében, a Gogo szikláknál bukkantak rá. A lelet 200 millió évvel idősebb, mint az eddig ismert legrégebbi elevenszülőké.

A halfajtát "materpiscis attenboroughinak", azaz "Attenborough anyahalának" nevezték el, tisztelgésként az ismert természetfilmes, Sir David Attenborough előtt, aki 1979-es, Élet a Földön című sorozatában mutatta be a Gogo különleges fosszilis lelőhelyét.

A felfedező, a Melbourne-i Viktória Múzeum professzora, John Long megmutatta a bébihal vékony csontjait. A köldökzsinór még mindig összeköti a kis halat az anyjával, amely három vagy négy utódot készült világra hozni, mikor elpusztult.

"Leesett az állam"

"Mikor először megláttam a kicsit az anyja hasában, leesett az állam. Tudtam, hogy a legöregebb ismert gerinces embriót tartom a kezemben" - mondta John Long. Mindez ráadásul a legelső példája a belső megtermékenyítésnek, azaz a szexnek is, ami mutatja, hogy a placodermek fejlett reproduktív szervekkel rendelkeztek. A felfedezés megváltoztatja a gerincesek evolúciójával kapcsolatos elképzeléseinket is.

A gerincesek - halak, kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök - közül csak a madarak egyáltalán nem elevenszülők, a halak közt a cápák és ráják viszont azok. A placodermek a cápákhoz hasonlóan termékenyítették meg a nőstényt, és Dr. John Long szerint ez élvezetet nyújthatott nekik - legalábbis a hímnek biztosan.

A placodermek ijesztő teremtmények voltak, erős, diótörő állkapoccsal, csontos védőburokkal rendelkeztek, és így igen sikeres ragadozók lehettek. A lelet egy makréla nagyságú halé, de a faj egyes példányai hat méter hosszúra is megnőhettek. Így aztán a devon kor meghatározó ragadozói lehettek. Más halfajták ekkoriban kezdtek el kikúszni a szárazföldre, hogy később négylábúakká fejlődjenek.

A placodermek ismereteink szerint a devon kor végén fellépő klímaváltozás következtében pusztultak ki. Helyüket a hierarchiában az ekkoriban kifejlődő cápák vették át.