- Rendkívül szűk volt ez a kör, legalábbis, ami a végeredményt, Bánki Donát és Csonka János találmányát, a karburátort, a porlasztót illeti. Ugyanakkor az is tény, hogy a XIX. század utolsó harmadában számos gépészmérnök törekedett arra, hogy a gőzgépeket kiváltandó a belsőégésű motorok üzemanyag-ellátását valami korszerű, hatékony módon megoldja.

- Mi volt a probléma a régivel? Hiszen belsőégésű motorok akkor már léteztek, működtek.

- A fő probléma az volt, hogy folyékony volt az üzemanyag. Ha gáz lett volna, akkor az égés feltételei eleve biztosítva lettek volna, hiszen a gáz eloszlott a levegőben. De a gázt nagyon nehéz volt folyamatosan előállítani, járművekben egyáltalán nem lehetett megoldani akkoriban a gázfejlesztők szállítását, ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy éghető folyadékokkal működtessék a motorokat. Éghető folyadék volt a petróleum, a benzin, az alkohol, meg egyéb ilyen folyadékok. Ezek viszont nem gáz halmazállapotúak, nem keverednek a levegővel, tehát nem lehetett a hengerben biztosítani az éghető anyag egyenletes eloszlását.

- Rendkívül huncut megoldásokat próbáltak kieszelni, többségében sikertelen és nem előremutató megoldásokat. Az egyik példának okáért ezek közül az volt, hogy a benzint egy edénybe helyezték, az edényen levegőt bugyborékoltattak keresztül, és míg a levegő átszivárgott a benzinen, abból gőzt vett föl, és már többé-kevésbé benzingőzös keverék távozott a bugyborékoltatás eredményeképpen.

- Ez első hallásra nem túlságosan hatékony, és azt már meg sem merem kérdezni, hogy mondjuk hogyan biztosították itt a keverék állandóságát?

- Gyakorlatilag sehogy. Emiatt nagyon instabilak voltak a motorok, nem lehetett állandó teljesítményt elvárni tőlük, és ezért a Csonkáék munkásságának kezdetekor a gőzgépek még messze hatékonyabbak voltak, mint a benzinmotorok.

- Mi indította arra Csonkáékat, hogy megpróbálják stabilan működtethetővé tenni a belsőégésű motorokat?

- Tulajdonképpen egy érdekes üzleti vállalkozás állt a háttérben. Nevezetesen a Ganz gyár akkoriban Mechwart András vezetése alatt felvásárolt egy osztrák gépgyárat, ahol gázmotorokat gyártottak, azonban kiderült, hogy rossz üzlet volt, mert a motorok gyártástechnológiája olyan rossz volt, hogy a Ganz, legalábbis az az üzletága, amihez a megvásárolt osztrák gyár tartozott, csődbe jutott volna.

- Miért, ott rossz motorokat gyártottak?

- Gyakorlatilag rossz motorokat, illetőleg még nem jókat. És hogy mentsék, ami menthető, Bánki Donátot, a Műegyetem fiatal mérnökét bízták meg azzal, hogy nézzen utána, lehetne-e ezekből valami hasznosat kihozni. Bánki pedig segítségül kérte a Műegyetem fiatal műhelyfőnökét, Csonka Jánost, hogy ő legyen a segédje, és majd megvizsgálják, hogy ezek az ócska gázmotorok hogyan javíthatók fel. El is végezték ezt a munkát, de közben észrevették azokat a kritikus pontokat, amelyek az egész gázmotor-rendszer gyenge hatékonyságát okozták, és közben folyamatosan törték a fejüket, hogyan lehetne a folyékonyüzemanyag-ellátást megfelelően megoldani.- Egy közbevetőleges kérdés: akkor már teljesen világos volt, ha nem is mindenki, de mondjuk Bánkiék számára, hogy a gőzgépek kora véget ért?

- Egyáltalán nem. Olyannyira, hogy szinte Bánkiék korában futottak fel a legnagyszerűbb gőzgépes találmányok, amelyek a XX. Század közepéig még uralták az erőgépek területét, tehát amikor Bánki elkezdett foglalkozni ezekkel a motorokkal, akkor még, ha nem fantazmagóriának tűntek, de semmiképpen nem voltak versenytársak a motorok a gőzgépekkel szemben.

- A gőzgépeknek a legnagyobb problémája az, hogy nagyon terjedelmesek, mindenképpen szükséges hozzájuk gőzkazán, a gőzkazánhoz tüzelőanyag, a gőzkazánba nagy mennyiségű vizet kell tölteni, nagyon nehezen lehetett ezeket mozgatni, gyakorlatilag járművekben, pláne gépkocsikban egyáltalán nem lehetett elképzelni, hogy gőzzel működő gépeket használjanak.

- De hát ugyanez vonatkozott az első belső égésű motorokra is.

- Igen, talán itt azt lehet mondani, hogy a fiatal mérnökök megértették az idő szavát, és fantáziát láttak ezekben a viszonylag kisebb méretű, a maiakhoz képest persze óriás motorokban.

- Térjünk vissza arra, hogy megkapták Bánkiék a megbízást, hogy próbáljanak valamit megmenteni az ausztriai gyár munkásságából.

- Szépen haladnak a fejlesztéssel, de mint említettem, közben törik a fejüket, hogyan lehetne ezeket a szerencsétlen benzingázosító berendezéseket kiváltani. És egy nagyon híres, igaz történet fűződik a porlasztó felfedezéséhez. Bánki és Csonka ebédszünetben kimentek az egyetem épületéből a Múzeumkertbe. A Műegyetem akkoriban ott volt, ahol később az ELTÉ-nek a központi épülete, a Múzeum körúton, és miközben sétálnak vissza a Múzeumkertből, a korabeli leírások szerint nagyjából ott, ahol most a Múzeum kávéház van, egy virágáruslányt vettek észre, aki éppen egy szokásos vízporlasztóval frissítette a virágait.

- Ez ugyanaz, vagy legalábbis nagyon hasonló berendezés ahhoz, amit mondjuk a háziasszonyok otthon viráglevél-permetezéshez használnak?

- Nemcsak hogy hasonló, hanem pontosan az. Bánki vette észre tulajdonképpen az alapgondolatot, hogy ahogy a kislány belefúj a csőbe, és a vizet rápermetezi a virágokra, ugyanígy megtehetnénk, hogy nem vizet, hanem benzint teszünk az edénybe, és akkor a benzint fogja ugyanúgy permetként kifújni.- Maga ez a szerkezet nem túlságosan bonyolult, de gondolom, ahhoz azért még elég sok fejtörésre volt szükség, hogy ezt úgy illesszék a belsőégésű motorokhoz, hogy megbízhatóan, stabilan és hosszú távon működjön.

- Azt rögtön átlátták, hogy ennek óriási jelentősége van, nyomban nekiálltak a tervezésnek, de bizony még több évnek kellett eltelnie, amíg az első normálisan működő porlasztót meg tudták alkotni. Az is kétségtelen, ha most kezünkbe veszünk egy porlasztót, akkor abban semmi hasonlóságot nem látunk a virágokat permetező porlasztóval, jóllehet a fizikai elve ugyanaz, tekintettel arra, hogy az autó porlasztójának, a karburátornak meg kell oldani az automatikus töltést, ki kell szolgálni azt az igényt, hogy lehessen változtatni a keveréknek az arányát, így a motor teljesítményét befolyásolni, és ami a legfontosabb, meg kellett oldani, hogy a benzin mindig ugyanolyan szinten legyen abban az edényben, amelyből kifújja a kislány, illetőleg hát most már nem a kislány, hanem a motor a benzint, tehát számos műszaki problémát kellett még áthidalni.

- Azóta eltelt több mint száz év, a porlasztó elterjedt, viszont a mai készülékekben maga az elv, az továbbra is a régi, ugye?

A világ első porlasztója (képgaléria)

- Így van. A különbség inkább annyiban áll, hogy a korszerű motorok magasabb műszaki igényei miatt más kivitelű porlasztókat készítenek, több fúvókásat, különböző pillangószelepek szerepelnek benne, nagyon bonyolult szerkezetek. A mi múzeumunkban több mint százötven különböző, később készült porlasztót őrzünk, amelyek formailag már nem is emlékeztetnek Bánkiék porlasztójára, de az elv, az mind a mai napig az ő találmányukhoz köthető.

- Ez a felfedezés Bánki és Csonka életében milyen szerepet játszott?

- Mind a kettőjükében központit. Nem sokkal a találmány után Bánkinak és Csonkának ugyan kettévált az útja, Bánki Donát inkább a vízgépek továbbfejlesztésére, turbinákra, szivattyúkra koncentrált, Csonka János pedig megmaradt a motoroknál. Csonkának élete végéig meghatározta a pályáját a motorfejlesztésekben, Bánki Donátnak pedig a hírnevét, és tudósi karrierjének a kezdetét jelentette.

- Ha Bánki és Csonka nem, akkor előbb-utóbb valaki megoldja a problémát, és feltalálja a saját porlasztóját. Ki lehet azt jelenteni, hogy Bánki és Csonka találmánya óriási lépés volt abba az irányba, hogy a belsőégésű motorokat járművek, a mai értelemben vett járművek, szállító járművek meghajtására is alkalmazni tudják?

- Teljes mértékben így van. Azt lehet mondani, hogy a Bánki-féle porlasztót megelőző technikai variációk semmiképpen nem tudtak volna olyan széles körű elterjesztést eredményezni, mint a Bánki-féle rendszerrel.