A visszatérési központokkal kapcsolatos kezdeményezés már a tárgyalási hajrában van, Németország, Hollandia, Ausztria, Dánia, illetve Görögország ült össze annak érdekében, hogy ilyen központokat hozzanak létre. Mint Dócza Edith Krisztina az InfoRádióban elmondta, azt még nem tudni, pontosan mely országokban hoznák létre ezeket a létesítményeket, de valószínűsíthető, hogy Európán kívül, és többnyire inkább afrikai országokban indulhatnak meg ezek a kezdeményezések.

A központok célja az lesz, hogy elhelyezzék azokat a menedékkérőket, akiket a tagországokból kiutasítottak. Többségükben olyanokról lenne szó, akiket a származási országuk nem hajlandó valamilyen oknál fogva visszafogadni, például azért, mert a származási ország és a szóban forgó uniós tagország között nincs erre irányuló megállapodás.

A kezdeményezés illeszkedik a júniusban hatályba lépő uniós migrációs paktumba is, amely lehetővé is teszi azt, hogy a tagországok a blokkon kívül működtessenek befogadóközpontokat. Ezek létrejöhetnek

• tagállami megállapodások révén, mint ahogy azt most is láthatjuk a görög példából kiindulva
• kétoldalú megállapodások alapján, például olasz-albán mintára.

Mint az elemző elmondta, korábban Olaszország Tunéziával és Líbiával is kötni akart ilyen egyezséget, de ezek a próbálkozások kudarcba fulladtak. Ennek kapcsán megjegyezte: valamit a kezdeményező európai országnak is adnia kell az elszállásolásért cserébe.

A létesítményeket a kezdeményező uniós ország működtetné, ő finanszírozná, biztosítaná a személyzetet, de ennek részletei nem kiforrottak még. A befogadó (afrikai) ország kapna ezen kívül fejlesztési támogatást vagy más pénzügyi segítséget, így érvényesül a közös érdek.

Az ukrajnai háború árnyékában a migrációról kevesebb szó esik, de ez nem is véletlen – az elemző is megerősítette, hogy csökkennek a migrációs számok, Görögországon is kisebb a nyomás már.

„Tavaly több mint 48 ezer migránst regisztráltak a görög területeken, ez 21 százalékos csökkenést jelent az előző évihez képest,

amikor közel 61 ezer menedékkérőt regisztráltak. A nyomás persze nem szűnt meg, csak némileg csökkent. Inkább azt látni, hogy nem Törökország felől érkeznek a görög szárazföldi szigetekre, hanem a szigeteken jelenik meg a nyomás, Krétán, Gavdoszon. Utóbbi Görögország egyik legdélebbi pontja, ahol a migrációs számok is emelkednek, Líbiából, Szudánból, Bangladesből érkeznek oda” – részletezte Dócza Edith Krisztina.

Líbia szerepére külön kitért: az ország 2015 óta már főként tranzitországként működik, innen Gavdoszra és Krétára a tavalyi évben 20 ezren érkeztek, hiába próbál a líbiai parti őrség mindent megtenni ez ellen.

Görögországban egyébként

évente 40-50 ezer bevándorló nyújt be menedékkérelmet, az elutasítási arány 50 százalék környékén mozog

– az elemző szerint ugyanakkor sokkal nagyobb problémát jelent az, hogy ha még meg is kapja az a 20-25 ezer migráns az elutasítási határozatot, csak kevesen jutnak tényleg a kiutasítás sorsára.

Míg 10 évvel ezelőtt a tömeges érkezés okozta a kihívásokat a tagországoknak, most már inkább azt látni, hogy a jogszerűtlenül Európában maradt migránsok azok, akikkel nem igazán tudnak mit kezdeni a kormányok; ezeket a problémákat hivatottak orvosolni a migrációs paktum egyes pontjai.