Tótka Sándor három évvel a kajak egyesek 200 méteres távján nyert olimpiai bajnoki címe után a párizsi ötkarikás játékokon K–2 500 méteren ezüstérmes lett Nádas Bencével egy hajóban ülve. Az UTE 30 éves sportolója a kajaknégyes tagjaként is döntőbe jutott, ahol végül a hetedik helyen zártak. A kétszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok az InfoRádiónak nyilatkozva beszélt franciaországi élményeiről, az elmúlt olimpiai ciklusról és terveiről.

A tervezetthez képest mit sikerült megvalósítani a két versenyszámban?

Azzal kezdeném, hogy elképesztően boldog vagyok, hogy ezüstéremmel térhettem haza egy újabb olimpiáról. Bencével előzetesen azt a célt tűztük ki, hogy adjunk ki magunkból mindent, és próbáljunk meg olyan pályát menni, amivel elégedettek lehetünk. Sokat edzettünk és gyakoroltunk, felépítettük előre az egész versenyt. Sajnos a négyessel nem szerepeltünk jól a döntőben. Emiatt természetesen csalódottak voltunk. Nem az fáj, hogy nem szereztünk érmet, hanem az, hogy nem sikerült úgy felépíteni a pályát, ahogy elterveztük, pedig hosszú hónapokon át nagyon keményen készültünk.

Párosban viszont más volt a helyzet.

A döntő napján nagyon erős hátszél fújt, ezért változtatnunk kellett az előre begyakorolt taktikán. A megváltozott időjárási körülményekhez mindenképpen alkalmazkodnunk kellett, és tudtuk, hogy így fáradtabbak leszünk a táv végére ahhoz képest, amit elterveztünk. Ugyanakkor abban is reménykedtünk, hogy a lelátókon helyet foglaló 24 ezer ember – köztük rengeteg magyarral – beszurkol majd minket egy dobogós helyre. Végül így is történt. Órási fájdalmaink voltak a végén, de az utolsó száz méteren a szívünk vitt minket előre. Azt hiszem, a lélek döntött, illetve az, hogy ki akarta jobban.

Mit jelent önnek, hogy Nádas Bencével lett olimpiai ezüstérmes párosban? Hosszú ideje érlelődött már, hogy együtt kellene versenyezniük, néhány versenyen szerepeltek is együtt, de különböző okok miatt nem mindig volt erre lehetőségük.

Ennek a miértjére nem szeretnék kitérni, most nem sorolnám az okokat. A lényeg, hogy Bence a barátom, de nemcsak ő, hanem a négyes többi tagja is. Jó lett volna, ha mindannyiunknak megadatik, hogy felálljunk az olimpiai dobogóra. Főleg az után sajnálom ezt, hogy Bencével megélhettem ezt a pillanatot. Nagyon különleges úgy várni az érem átadására, hogy melletted áll a barátod. Felemelő volt megosztani ezt az érzést. Más az, amikor egyedül áll egy sportoló a dobogón. Mindkét szituációnak megvan a maga szépsége, de az ember társas lény, és valakivel együtt megélni egy nagy sikert sokkal jobb, maradandóbb élmény. Amikor velem történik valami jó dolog, alig várom, hogy elmesélhessem a feleségemnek, hiszen valakivel együtt mindig jobb örülni.

Hogyan élte meg ezt a rövidebb, hároméves olimpiai ciklust? Tokióból aranyérmesként távozott, de a K–1 200 méter kikerült a programból, és át kellett állnia az 500-as távra.

Alapvetően örültem, hogy csak három évet kellett várni a következő olimpiára, az viszont az elején nagyon bosszantott, hogy nem védhetem meg a címem 200 méteren. Nagyon szerettem volna újra megmutatni az olimpián, hogy mire vagyok képes ebben a számban. Alkalmazkodnom kellett a helyzethez, nem tehettem mást. Igyekeztem átadni a nyerő, sikerorientált mentalitást a csapattársaimnak, és szerencsére vevők voltak erre. Szépen lassan haladtunk a kitűzött cél felé. Ha újrakezdhetném a ciklust, akkor sem csinálnék másképp dolgokat. Ugyanakkor szeretek számot vetni egy-egy időszakról, azt hiszem, most sem lesz ez másképp. Valószínűleg papírra vetem majd, mivel voltam elégedett és mivel kevésbé az elmúlt három évben. Ezt alapul véve aztán neki lehet vágni a következő négy évnek, és remélem, kihozzuk majd magunkból a maximumot. Nem lehet más a cél, minthogy ne maradjanak bennünk tized- vagy századmásodpercek.

Szükség lesz nagy változásokra a stábban, a környezetben vagy esetleg az edzésmunkában?

Hatalmas változásra nem hiszem, hogy szükség lenne. Továbbra is Hüvös Viktor edzővel képzelem el a jövőmet, mert ő egy fantasztikus szakember, nagyon jól tudunk együtt dolgozni. A többiek nevében nem tudok és nem is szeretnék beszélni. Remélem együtt marad a négyes és a párosunk is, és aztán kitűzzük az új célokat, és hajtunk tovább együtt, egy emberként.