A BBC a maga szokott tárgyszerűségével és visszafogottságával fogalmaz: „Anglia játékosainak és a menedzsernek ma lehetősége van a sportbéli halhatatlanság elérésére azzal a vággyal, hogy bejussanak a 2018-as világbajnokság döntőjébe.

Sir Alf Ramsey és a tizenegy futballista – mindössze tizenegy, aki Anglia színeiben világbajnoki döntőt játszott – neve örökre emlékezetes maradt,

s mindig felidéződik, ha a nemzet sporttörténetének legnagyobb állomásait felelevenítik." Ezt ígéri presztízsben a ma pályára lépő játékosoknak az elődöntő.

A Sun képeket mutatott arról, hogyan várják a szurkolók a nagy mérkőzést, hol és hogyan jelenítik meg a Szent György-keresztet például a parkoló fehér és piros autókat sorrendbe állítva, hogy csak a legextrémebbet emeljük ki. De jellemzi a közhangulatot és a féktelen ünneplés iránti vágyat, hogy már több mint kétszázezren aláírták azt a kérelmet, amely szeretné elérni, hogy

a hétfő munkaszüneti nap legyen az Egyesült Királyságban, ha Gareth Southgate háromoroszlánosai megnyerik a vasárnapi döntőt. (Nem jelentéktelen apróság: oda még be is kell jutni.)

Más lapok Gareth Southgate mellényét emlegetik, akár mint szerencsehozót, akár mint divatteremtőt. Megint csak a Sun már női mellényeket is kreáltatott, mégpedig a nemzeti színekben. Megszólalt Paul Gascoigne, az 1990-es (elveszített) elődöntő egyik hőse, aki azt mondta, még mindig sír, ha a németek elleni vereségre gondol, s azt üzente az utódoknak, nyerjenek.

Gareth Southgate szinte állandónak mondható csapattal játszott eddig (kivéve a belgák elleni mérkőzést, amelyet feláldozott azért, hogy könnyebb ágra kerüljön a csapata), így nagy meglepetés most sem várható. Pickford fog védeni, Walker, Stones, Maguire és Young lesz a négy védő, előttük Trippier, Henderson, Alli és Lingard, ékként pedig Harry Kane játszik. Talán az lehet kérdés, hogy Sterling vagy Rashford lesz-e a tizenegyedik ember. Az angol szurkolók elsősorban Harry Kane eredményességében, valamint a pontrúgások (hivatalosan: rögzített játékhelyzetek) jó megoldásában bíznak. Nem ok nélkül,

egyetlen válogatott sem nyert meg eddig a tornán annyi légi csatát, mint az angol.

(Tegyük hozzá, a horvátok majdnem: 58,9 az angolok, 57,5 a horvátok százalékos mutatója.)

Jonathan Wilson, a Magyarországon is jól ismert szakíró ugyanakkor a nagy hurráoptimizmus közepette figyelmeztetett arra, hogy bár kétségtelenül a világbajnoki döntő közelébe jutott mára az angol válogatott, a tornán eddig csupán a panamai, a tunéziai és a svéd válogatottat győzte le.

Az angolok – legalábbis a vélemények, nyilatkozatok alapján – szeretnék elkerülni a tizenegyespárbajt, noha Southgate éppen úgy, mint más elemzők, új korszakról beszél, amibe akár beleérthetjük azt is, hogy a válogatott szakított a múlt szétlövés-mizériájával. Az nagy nyilvánosságot kapott, hogy az 1990-es argentin válogatotton kívül egyedül a horvátok tudtak most két egymást követő körből is tizenegyesekkel továbbjutni, ami bármit mondathat az angolokkal. Akár azt, hogy milyen jól lövik a horvátok a tizenegyeseket, de azt is, hogy háromszor egymás után aligha nyernek így. Mindkettőben van igazság.

A horvát válogatott játszotta eddig a legtöbb percet a tornán a versenyben lévő csapatok közül, sőt az esti elődöntő első perce után már a teljes 32-es mezőnyből. (Az oroszok is kétszer rúgtak tizenegyeseket, ergo kétszer játszottak 120 percet.)

ZlatkoDalić néhány játékosán már a fáradtság tünetei voltak láthatóan a házigazdák ellen, kérdéses, mennyire sikerül őket felfrissíteni.

Nem olvasható olyan elemzés a két csapat játékosállományát tekintve, amely kétségbe vonná, hogy a horvátok egyénileg jobbak, elsősorban a Modrić, Rakitić, Mandžukić trióra alapozva. A horvát kapitánynak csak Vrsaljko sérülése okoz gondot.