Bruno Marić, a horvát játékvezetői bizottság korábbi feje – márciusban mondott le tisztségéről, miután megfenyegették – érthetetlennek tartotta Danny Makkelie néhány döntését. Miként szinte minden horvát megszólaló, beleértve Zlatko Dalić szövetségi kapitányt is, ő is kifogásolta, hogy miért hosszabbított a bíró ilyen indokolatlanul sokat. Felrótta neki, hogy Frattesi nyilvánvaló kezezését – van még nyilvánvaló kezezés a futballban? – követően nem adott azonnal büntetőt, szükség volt a VAR-ra.

Úgy vélte, szinte minden ítéletével az olaszokat segítette, a kétes esetekben a kedvükre döntött. Zlatko Dalić egy más kontextusban ugyancsak abbéli véleményének adott hangot, hogy a két nagy nemzetközi futballszövetség nem mér azonos mércével, s emiatt hátrányban vannak a kisebb országok válogatottjai.

Ezek a vélemények nagyjából egybe csengenek Nagy Ádámnak a németek elleni mérkőzés másnapján, a magyar csapat szálláshelyén elmondott véleményével. A magyar keret válogatottsági rekordere arról beszélt, hogy „bicskanyitogatóan arrogáns” volt vele Danny Makkelie, s nem jó, hogy kettős mércét alkalmaznak, egy BL-győztes futballista szóvá teheti a véleményét a bírónak, de az a magyarokkal szemben arrogáns.

Alighanem a holland játékvezetőnek valóban benne van ez a karakterében. Korábban a németek is panaszkodtak rá, az egykori aranylabdás, Matthias Sammer „nagyon, nagyon arrogáns embernek” minősítette, Hans-Joachim Watzke, a Borussia Dortmund ügyvezetője egy tavaly tavaszi Chelsea–Dortmund meccs után mondta, hogy Makkelie akart lenni a legfontosabb ember a pályán. Emre Can, a Dortmund középpályása ugyanez a mérkőzés után ugyancsak Makkelie arrogáns viselkedésére panaszkodott.