Suhajda Szilárd halálának „kizsákmányolása” miatt írt hosszú posztot Kandrács Ildikó, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetséget kilenc éve vezető elnök. Gyakorló hegymászóként arról ír, hogy a jó mászó az élő mászó, de ítélni és ítélkezni nem ildomos, főleg egy halott ember (akit még csak nem is ismerünk) kapcsán.
Húsz éve ismerte már Suhajdát, akiről azt írta, minden adottsága megvolt ahhoz, hogy kivívja magának a hegyek bizalmát. Élni akart, csak a maga módján, és voltak álmai, ezek egyike volt a Mount Everest megmászása is. Szerinte minden adottsága megvolt ahhoz, hogy a hegyek "bizalmát" kivívja magának. Az alázat, a szerénység, a tisztelet, a szenvedélyes érzelmek, az erő, a képesség. "Szilárd szeretett élni, szerette a feleségét, a fiát, az életet. Nem ő választotta a halált, hanem a halál választotta őt" – írta az elnök.
Bizonyítani szeretett volna magának, a családjának, a magyar embereknek. Hitte ő is és a felesége is, hogy képes rá, hogy megcsinálja, megmássza az Everestet oxigén és serpák segítsége nélkül. "Szilárd soha nem szeretett volna hőssé válni, nem azért járta a hegyeket, nem azért ment el a falig. Egyszerűen rabul ejtették a hegyek, de azon belül is a Himalája vonulatának monumentális világa, ahol az ember egy másik dimenzióba érkezik, ahol átértékeljük az élet minden szösszenetét, ahol az ember önmagára talál, eggyé válva a természet minden gyönyörével és veszélyével" – áll a posztban.
Szerinte okkal érezhette Suhajda Szilárd a K2 (8611 m) sikeres megmászása után, hogy képes a Mount Everestet (8849 m) segítség nélkül megmászni.
"A hírek szépen lassan, napról napra elhalványulnak, pár hónap múlva már senki nem fog írni és találgatni a történtekről, évek múlva pedig már a legtöbb idegennek csak egy fájdalmas emlék marad Szilárd elvesztése. Viszont a családtagoknak, barátainak, ismerősöknek egyáltalán nem mindegy, hogy Szilárd, egy igaz ember emléke, a közhangulatban mit hagy maga után" – írta Kandrács Ildikó.
