Ha a világ valaha volt egyik legjobban fizetett edzője élete egyik legfontosabb szakaszának színhelyén, Londonban ingatlant néz magának, az lehet akár szimpla nosztalgia, vagy akár befektetés. Mondjuk, a Knightsbridge és a Mayfair környéke nem éppen a legolcsóbb hely, de legyünk nyugodtak, Mourinhónak futja rá.

Ugyanakkor sokkal érdekesebb a kérdés, ha a múlt heti "házvadászatot" két szállal összekapcsoljuk. Az egyik a portugál edző néhány korábbi kijelentésére alapozódik, melyek szerint Mourinho szívesen térne vissza az angol futballba.

A másik a brit sajtó biztosan nem alaptalan találgatásain alapszik: a Chelsea, a Tottenham Hotspur és akár az angol válogatott irányítására is jelölt lehet a portugál. De nyitva maradt még egy kérdés: miért akarja elhagyni Madridot Mourinho?

Hiszen csapata jelentős előnnyel vezet a világ legjobb klubtizenegyének tartott Barcelona előtt a világ (egyik) legerősebb bajnokságában, minden bizonnyal rekordokat dönt az idény végén. Nem mellékesen: közel áll ahhoz, hogy a világ első edzője legyen, aki angol, olasz és spanyol bajnoknak is mondhatja magát.

Miközben a 2010 tavaszán három trófea megnyerésével zárt Inter-korszakban folyamatosan azért bírálták a portugál edzőt, hogy célfutballt játszik a csapata, s a védekezéséből él, játékosai a Madridnál annyi gólt szereznek, amennyit a klub fehér mezében Puskás és Di Stéfano tündöklése óta senki.

Ennek ellenére a Bernabéuban is bírálatoknak van kitéve, sőt, a Barcelona elleni kupakiesés után még ki is fütyülte saját közönsége, amely akkoriban tudtára adta, hiába vezet a bajnokságban a Real Madrid, nem bocsátják meg Mourinhónak, ha a katalánok elleni párharcokat sorban elveszíti. Azóta ugyan javult a publikum és az edző viszonya, de Mourinho már jelezte, előbb-utóbb vissza fog térni Angliába.

Okkal kérdezi bárki: még az is elképzelhető, hogy a bajnoki címet és a Bajnokok Ligáját is megnyeri a csapatával, s akkor is megy? A jelek azt mutatják, hogy igen. Eddigi pályafutása ugyanis azt mutatja, hogy ha úgy érzi, hogy egy csapattal felért a csúcsra, ha elért egy olyan magasságot, amelytől már nem vezet feljebb az út, távozik.

Így tett az FC Portóval 2004-ben, s így tett az Interrel 2010-ben. Erős a gyanú, hogy így tenne a Real Madriddal is 2012-ben. Egyetlen klubtól nem tudott sikerei csúcsán távozni: a Chelsea-től, amelynél Roman Abramovics 2007-ben nem tudta megbocsátani neki, hogy nem nyerte meg a Bajnokok Ligáját, s ezért aztán nem igazán "ütős" indokok alapján bár, de elküldte. Játékosai közül még egy olyan kemény fickó, Didier Drogba is megsiratta a távozását.

Talán ezért is hangoztatja az elmúlt években a kapcsolatát az orosz tulajdonossal, Roman Abramoviccsal is rendező José Mourinho, hogy a Chelsea számára egy "befejezetlen ügy". S miután a publikum többször is az ő nevét skandálta a csapat idei gyenge teljesítményét látva, nem csoda, hogy az "örökösnek" szánt, de a feladattal megbirkózni nem tudó André Villas-Boas azt hangoztatta: "José Mourinho árnyéka mindig ott van a Stamford Bridge-en."Vasárnap aztán bekövetkezett az, amire már sokan számítottak - s az InfoRádióban is többször közelinek véltük bekövetkeztét -, Roman Abramovics menesztette André Villas-Boast. Az utód egyelőre a klub egykori (1996-2002) játékosa, az olasz Roberto Di Matteo lett. Az előző mondat hangsúlya nem annyira néven, hanem az egyelőre szón van: a megbízatása aligha tart majd tovább az idény végénél.

De ki lehet az utód? Talán korai még ezt találgatni, de biztos, hogy José Mourinho lesz nyáron az egyik jelölt. (Az angol sajtóban emlegetik még Rafa Benítezt és Pep Guardiolát is.) Ha csak addigra nem köt mással új szerződést. Például a Tottenhammel, amely esetleg elengedi az angol válogatotthoz Harry Redknappet az idény végén.

Ugyanakkor, a Spurs eddig nem tudott a vetélytársakhoz képest jó fizetéseket garantálni a játékosainak, Harry Redknapp a maga 3 millió fontjával alig több mint a felét keresi annak, amennyit Mourinho 2007-ig a Chelsea-nél kapott.

Ha José Mourinho májustól vagy júniustól ismét Londonban dolgozik majd, a három lehetőségből a Tottenhamé a legkevésbé vonzó a számára. Szóba jöhet esetleg angol szövetségi kapitányként, javítja az esélyeit, hogy a szövetség, a hétközi bejelentés szerint, az új kapitány kinevezésével megvárja az idény végét.

Az FA korábban angol edzőre kívánta bízni a válogatottat, ezt figyelembe véve Harry Redknapp továbbra is az első számú jelölt. Fabio Capello évi hatmillió fontjával szemben neki négyet kínál a szövetség, ami eggyel több, mint a fizetése a Spursnél.

Ugyanakkor a brit bulvárlapok azt sem zárják ki, hogy a világ legerősebbnek vélt két klubcsapatának egyikétől igazol majd trénert az FA: ez pedig Pep Guardiola, vagy José Mourinho is lehet.

Azt gondolom, az angol kapitányi poszt igazán Mourinho kedvére való feladat lenne. Legfeljebb egyet bánna: nem teheti be a védelem közepébe Ricardo Carvalhót...