Soha nem élt a pénz és a hírnév bűvöletében. Szerény srác, aki igyekszik világhírű futballistaként is épp olyan kedves és közvetlen maradni, mint ifistaként. Kölyökkorában a Boundary Park Juniors serdülői közt játszott, a Bolton Sunday League nevű, szó szerint vasárnapi ligában négy éven keresztül veretlen maradt társaival.

Egy olyan kiterjedt tehetségkutató-hálózattal rendelkező klub, mint a Man United számára nem maradhatott titokban a tehetsége. Annál is inkább, mert a Neville család meglehetősen ismert azon a környéken "futballberkekben", a családfő, Neville Neville közel egy évtizeden keresztül a Bury FC kereskedelmi igazgatója volt, immár, kizárólagosan a fiai menedzsere. (Mindhárom gyermeke híres sportoló lett Gary és az immár az Evertonban futballozó Phil labdarúgásban, utóbbi ikertestvére, Tracey a netball-válogatott egyik legtapasztaltabb tagja.)

Gary nagyon erős korosztályba került az Old Traffordon. Társaival 1992-ben megnyerte az FA Youth Cupot (gyakorlatilag az ifjúsági játékosok országos kupáját), a korosztályos csapatok legbecsesebb trófeáját. Nagy diadal volt ez, hiszen a Münchenben tragikus sorsú generációjára alapozott, az ötvenes években négyszeres első legénységen kívül mindössze egyszer, 1964-ben tudta a klub ificsapata elhódítani a serleget.

1992-re azonban ritka erős csapat kovácsolódott. A kapus Kevin Pilkington, a védő Chris Casper és John O'Kane, a középpályás Keith Gillespie, a csatár Ben Thornley, nem szólva a "sztárokról", Ryan Giggsről, David Beckhamről, Nicky Buttról és a kapitány Gary Neville-ről, később egytől egyik felkerültek az első csapat keretébe. Más kérdés, hogy aztán csak az utóbbi négy (s tulajdonképpen a Newcastle-be került Gillespie) tudta megvetni a lábát a profik között.

Gary hamarosan bekerült a korosztályos válogatottba is, sőt első nemzetközi sikerét éppen azzal a gárdával érte el. 1993 nyarán Angliában rendezték a 18 éven aluliak Európa-bajnokságát. A szövetségi edzők építettek az egy évvel korábban az FA-kupában aranyérmes, aztán meg döntős United-játékosokra, közülük Gary Neville, Nicky Butt, Chris Casper és Paul Scholes is pályára lépett a törökök ellen 1-0-ra megnyert fináléban.

A következő idényben Gary átesett a nagycsapatban is a tűzkeresztségen, az 1993-1994-es évad utolsó bajnokiján, a Coventry City ellen debütált a Premier League-ben. Sokat érő kilencven perc volt a számára, mert így elmondhatja magáról, bajnokcsapatban debütált.

A következő idényben már egyre több (18) lehetőséget kapott, eleinte még David Mayjel vetélkedett a kettes mezért, volt, hogy Keane húzódott hátra, de márciustól Garyt már "ki sem lehetett robbantani" a csapatból, játszott már az Everton elleni - egyébként elveszített - FA-kupa-döntőben is.

Gary pedig nem volt rossz ómen a "Vörös Ördögöknek": első huszonöt bajnokijából mindössze egyszer szerepelt csak vesztes csapatban!1996-ban nyerte első trófeáját a Man Uniteddel: sőt, duplázott, bajnok, s az FA-kupa győztese is lett. Utóbbi döntőjében öccsével, Phillel együtt játszott - 119 év után ők ketten lettek az első FA-kupa-győztes testvérpár, bizonyos Hubert és Francis Heron utódaiként.

Terry Venables is hamar felfigyelt rá, Gary mindössze 19 bajnokival a háta mögött már válogatott játékos lett. Szerepelt később az 1996-os, a 2000-es és a 2004-es Európa-bajnokságon, valamint az 1998-as és a 2006-os világbajnokságon is. A 2002-es világbajnokságot lábtörése miatt kihagyni kényszerült.

De vissza a Manchester Unitedhez, amelynek 2005 decembere, Roy Keane távozása óta ő a csapatkapitánya. Nyolcszoros bajnok, háromszoros FA-kupa-győztes, az 1999-es triplázás, valamint az év végi Világkupa-győzelem részese.

Fura módon egy incidens csak tovább növelte egyébként is rendkívüli népszerűségét. 2006 januárjában, a Liverpool elleni győztes meccsen sértő gesztikulálással hergelte az örök rivális szurkolóit. Az FA ötezer fontra büntette (kevesebb, mint egynapi fizetése...), ő arra hivatkozott, hogy a futballista érző, lelkes ember, nem pedig robot.

Az elmúlt bő másfél évtizedben szinte csak akkor pihent, ha éppen sérült volt, így aztán részese lehetett a gárda valamennyi nagy sikerének. A szereplései számát tekintve, 541 meccsével immár ötödik a klub örökranglistáján, érdekes, hogy két, még aktív játékostársa, ha úgy tetszik, két másik "Fergie fióka" is megelőzi. (A sorrend: Bobby Charlton, Ryan Giggs, Bill Foulkes, Paul Scholes és Gary Neville.)

Gary lehetne negyedik is: "Scholesyt" biztosan megelőzné, ha nincs az utóbbi két év rengeteg sérülése. A 2006-os világbajnokságot lábtörése miatt kellett kihagynia. 2007 márciusában a Bolton ellen megsérült, több mint egyéves kihagyásra kényszerült. 2008 elején ugyan visszatért a tartalékcsapatba, de hamarosan újra megsérült.

Az igazi visszatérést az AS Roma elleni, április 8-i BL-mérkőzés hozta meg a számára. A 81. percben állt be, a közönség felállva ünnepelte.

Az angol futballista-társadalom egyik legtekintélyesebb tagja vezetőségi tag a "szakszervezetben". Egyébként is "szakszervezeti aktivistának" nevezték, amikor a portugáliai Európa-bajnokság selejtezőin, a törökök elleni meccs előtt sztrájkra buzdított a Rio Ferdinandot a doppingügye kapcsán ért igazságtalanság miatt.

Rá (és legjobb barátjára, David Beckhamre) is igaz a mondás: az ellentétek vonzzák egymást. Két teljesen különböző gondolkodású férfiú - ám mégis a legjobb haverok, s egymás esküvői tanúi. S remekül tudnak együtt főzni!