6400 méteren, az alaptáborban.

Hogy érzi magát? Milyen a lelki- és fizikai állapota?

Eléggé bosszús vagyok. Még nem voltam ilyen erős ilyen magasan. 15-én este 8 órakor indultam el 7900 méterről, és nagyon jó lendülettel jutottam fel 8300 méterre, ahol egy órát pihentem. Még az éjszaka tovább nyomultam fel 8450 méterig. 8300 méter felett táblás kőgörgeteges terep következik, a friss hóban nagyon nehéz haladni. A szelet és a friss havat egyszerre nem tudtam kezelni, nem volt más választásom, mint hogy visszaforduljak.

Mennyi felkészülés volt a túra mögött?

1998-ban volt az első magashegyi expedícióm, erre a mostanira is hónapokat készültem. A túrát befejezetlen expedíciónak tekintem, hiszen nincs pont az i-n. De sokat tanultam belőle, éreztem például, hogy biztonságosan tudok mozogni oxigén nélkül 8000 méter felett. Éreztem, hogy ez lehetséges számomra. Már nem igazán hitből, hanem inkább tudásból megyek vissza. Mindenképpen hasznos volt az út.

Ezek szerint újra megpróbálja.

Mindenképpen újra megpróbálom. Most már tudom, látom, érzem, hogyan kell csinálni. És három a magyar igazság, harmadikra biztosan sikerül.

Milyen sérüléseket szerzett?

Hat-hét ujjamon érzem, hogy a végén egy kicsit megcsípte a hideg. De ezek nem nagy sérülések, orvosi beavatkozást nem igényelnek. Az ujjam vége érzéketlen és más színű, de remélhetőleg ez magától elmúlik.

Mi mindent visz magával a hegymászó egy ilyen túrára?

A csúcsmászásnál már csak minimális felszerelés van nálam, de 6400 méteren egy viszonylag kényelmes alaptábort alakítunk ki. Itt sok kacat van, a tisztálkodó felszereléstől a zenegépig. Oxigén az sajnos nincs, ezért kicsit nehezen veszem a levegőt, de van egy műholdas telefon, ami annyiban különbözik a mobiltelefontól, hogy nem földi állomásokat keres, hanem egy műhold továbbítja a jelet.