Tarlós István főpolgármester közleményében kiemelte: a nemzetközi hírnévvel rendelkező tangóharmonika-művész az elmúlt évtizedekben kiemelkedő szerepet játszott a magyar zenei életben. A magyar kultúra terjesztéséért, Magyarország és Budapest hírnevének öregbítését szolgáló, egyedülálló művészi színvonalú munkásságának elismeréseként kapta meg 2007-ben a Budapest díszpolgára címet.

Tabányi Mihályt a Fővárosi Önkormányzat saját halottjának tekinti.

Tabányi Mihály 1921. február 1-jén született Pilisen. Hegedülni, zongorázni tanult, majd hét évig járt a harmincas évek legnagyobb harmonikása, a magyar származású Louis Bobula óráira. Közben kántorként, templomi orgonistaként is működött. Felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol nagybőgőzni és orgonálni tanult.

1940-ben megnyerte az országos harmonikaversenyt, majd megalakította saját együttesét, és ezzel eldőlt pályája is: harmonikás lett. 1949-től hét éven keresztül az Emke Kávéházban muzsikált zenekarával. 1950-ben elnyerte az ország legnépszerűbb dzsesszmuzsikusa címet.

Az ötvenes évek elején a nyilvánosan is engedélyezett dzsesszelőadók közé tartozott, aki mindig jó érzékkel válogatta meg zenészeit. Együttesével tánczene címszó alatt 1954 decemberében a Magyar Rádió 6-os stúdiójában készült el a Vidám hétvége Pesten, majd 1956-ban már az In The Mood is lemezre kerülhetett. Egy újabb esztendő elteltével pedig megszületett a Boogie a harmonikán című lemez, amely az első magyar west coast stílusú felvétel volt.

Kísérte Karády Katalint, Honthy Hannát és Sárdy Jánost, majd Vámosi Jánost és Záray Mártát is.

A Szovjetunióban 52 ezer kilométeres koncertkörutat tett együttesével (Hacsaturjánnak eljátszotta Jerevánban a Kardtáncot dupla tempóban - a szerző felment a színpadra és átölelte).

Nyugatra is rendszeresen járt, Amerikába is eljutott, 1976-ban, az Egyesült Államok fennállásának 200. évfordulóján a Kennedy Centerben lépett fel, később George Bush elnök jelenlétében is játszott. Itthon felkérték, hogy vállalja el a főiskola harmonika tanszakának vezetését, de az ajánlatot nem fogadta el.

Számos magántanítványa volt, és a koncertezéssel sem hagyott fel. Versenyművet írt harmonikára és szimfonikus zenekarra. 2000-ben EMeRTon Életműdíjat, 2006-ban Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapott, 2002-ben Pilis, 2007-ben Budapest díszpolgárává választották. Művészetét, valamint több mint 70 saját szerzeményét hangfelvételek és kották őrzik. 2012-ben megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét.