Houellebecq-nek - akinek a műveit eddig negyven nyelvre fordították le, és könyvei három millió példányban keltek el a világon - ez az ötödik regénye, de már az előző hármat is jelölték a Goncourt-ra.

A sokáig a francia irodalom fenegyerekének számító Houellebecq-nek a korábbiaknál kevésbé reménytelen és klasszikusabb könyvével ezúttal egyöntetűen sikerült meghódítania az irodalmi életet és a nagyközönséget is.

A több mint száz éves hagyománynak megfelelően a párizsi Drouant étteremben ülésező zsűri bejelentése szerint 1 perc 25 másodperc alatt hét igen szavazattal két nem ellenében döntött Houellebecq regénye mellett.

"Nagyon boldog vagyok. Remélem, hogy nem okozok majd csalódást mindazoknak, akik ennek a díjnak köszönhetően fognak engem először olvasni, és elégedettek lesznek ... Jó kezdet lesz, mert ebben nincsenek olyan bonyolult témák, mint például az Elemi részecskék tudományos része volt. Ez a kevésbé erőszakos témaválasztásból fakad, az én írásmódom igazán nem változott" - mondta a bejelentés követően néhány perccel a helyszínre érkező díjazott.

A Flammarion kiadó gondozásában megjelent A térkép és a felségterület - amely eddig több, mint 130 ezer példányban kelt el Franciaországban - főhőse Jed Martin, egy régi Michelin-térképek fényképezésével foglalkozó sikeres művész. A regény részben a párizsi művész-, illetve médiavilág paródiája, amelyben számos híresség, írók, televíziós műsorvezetők saját nevükön szerepelnek. A regényben Houellebecq saját maga karikatúráját is kegyetlenséggel rajzolta meg: az iszákos, rosszul öltözött kétes hírű író, "aki kevésbé bűzlik, mint egy hulla" és "vén agyongyötört betegre" hasonlít, szadista gyilkosság áldozata lesz.

A magyar változatot Tótfalusi Ágnes fordításában 2011 áprilisában, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra időzítve jelenteti meg a Magvető Kiadó, amely Michel Houellebecq korábbi műveinek magyar fordítását is gondozta.

A szerző az elmúlt hetekben valóságos kampányt folytatott a díjért a francia médiában, ahol teljesen új, provokációtól mentes oldaláról mutatkozott meg. Első regénye 1994-es megjelenésekor még félénk és depressziós fiatalemberként, de igazi provokátorként robbant be a francia közéletbe: a "reménytelenség professzorának" is nevezték a modern ember abszolút magányosságát, valamint érzelmi és szexuális nyomorát klinikai pontossággal bemutató írót. Később, 2001-ben A csúcson című művéért iszlámellenességgel is megvádolták, de már 1998 óta, az Elemi részecskék megjelenése óta esélyes volt a Goncourt-díjra.

A másik legjelentősebb francia irodalmi díjat, a főként formai újításokért adományozott Renaudot-t a zsűri Virginie Despentes Apocalypse bébé (Apokalipszis bébi) című regényének ítélte oda. A filmrendezőként is ismert írónő iróniával teli szatirikus műve - amely a Grasset kiadó gondozásában jelent meg - egy Párizs és Barcelona között játszódó kortárs detektívregény keretében mesél el egy leszbikus románcot.