A DVD-nél nagyobb felbontásban, jobb képanyaggal, egy másik koncertet tartalmaz a turnéból. Az igazi extrákat erre a kiadványra tartogattuk. Természetesen ugyanúgy tartalmazza a nyitánytól az utolsó hangig a teljes koncertet, emellett egy csomó extra tartalmat HD-felbontásban: egy werkfilmet a 2008-as előkészületekről, a sufnipróbáktól egészen a színpadi főpróbákig, a 2009-es utifilmet, amely a turnéállomásokon kíséri végig a zenekart. Emellett ott az Adj hitet klipje, valamint az a háromszámos akusztikus kísérőfilm, amely a Még közelebb album DVD-mellékletén szerepelt. Felsorolni is fárasztó. A lényeg az, hogy ezen a korongon minden rajta van, amit mi most a zenélésről, a koncertezésről, kiadványkészítésről tudunk.

Kedveli a technikai újításokat. Az első dupla rétegű DVD-kiadvány is az ön nevéhez fűződött, most az első magyar blu-ray koncertlemezt ön készítette el. Mi vonzza a technikai vívmányokban?

Nem arról van szó, hogy engem a technika jobban érdekelne másoknál, inkább szeretek kockázatot vállalni, frappíroz a helyzet, hogy tanulhatok. Nem üzleti szempontok vezérelnek, nagyon súlyos ráfizetés ma Magyarországon saját zsebből blu-rayt kiadni. Igazság szerint nem a technikai újdonság vonz, hanem az, hogy egy új médiumon is megjelenhet a munkánk. A néző itt olyan képminőséget láthat, amilyet soha korábban. Ennek a kiadványnak a különlegessége talán abban rejlik, hogy itt nem egy már létező mozifilm adaptációjáról van szó, hanem kifejezetten erre a képhordozó-típusra készült a tartalom. Egyedül és leginkább a tartalom érdekel, ugyanakkor szeretem, hogyha ez a tartalom megfelelő minőségben kerül a néző elé.

Milyen tervei vannak a 2010-es évre?

Már tavaly télen az új demóimmal bogarásztam a stúdióban, ezeket csiszolom most tovább. Rockos hangvételű, gitárcentrikus lemez készül a műhelyben. Az a tervem, hogy nagyjából április környékén az első dalt egy kislemez formájában bemutatom a közönségnek, aztán országjáró turnéra indulunk, és talán, ha minden jól megy, 2010 őszére egy új album is megjelenhet. Emellett nem sok másra marad idő.

Most annak örülök, hogy a jubileumi koncertek fejezete méltó lezárást kapott a blu-ray megjelenésével, és törődhetek az új dolgokkal. Olyannyira, hogy minden más feladatomat igyekszem lemondani. Két-három hónapig csak a lemez munkálataira fogok koncentrálni. Itt persze nem arra kell gondolni, hogy Ákos otthon görnyedten, izzadt homlokkal ül, és nagyon koncentrál, hanem hogy például a Krúdy-estjeimet ilyenkor szüneteltetem, amelyek állandó elfoglaltságot adtak a koncertezés mellett.

Ha koncentrált munkát szeretnék végezni, le kell mondanom egy csomó dologról, ami nagyon kedves lett volna a szívemnek. Például Szigethy Gábor irodalomtörténész Győrött rendez egy Csongor és Tünde előadást, amibe meghívott. Régóta vágytam prózai szerepre, szükségem is volna erre az impulzusra, de tudom, hogy nem tudnék teljesen odafigyelni, és úgy meg nem szeretek dolgozni. Igazság szerint, amikor fiatalabb voltam, szerettem volna sok vasat a tűzben tartani és mindennel egyszerre foglalkozni: azt hiszem, ez koptatott el, ez fárasztott el addig, hogy most már tudom, ha nem koncentrálok igazán egy munkára, akkor nem tudom elvégezni úgy, ahogy én szeretném. Itt a munka alatt nem azt kell érteni, mint a Budai Lenfonóban a harmadik műszak, hanem amit az ember életfeladatának él meg. Szeretném, ha a következő anyag jó lemez lenne. Nekem már tetszenek a dalok, de ez nem garancia semmire. Viszont fontos előfeltétel.

Mit jelent az ön számára a karácsonyi időszak?

Polgári nevelést kaptam, mondhatnék ilyeneket, hogy számomra Jézus születését és a várakozást jelenti, és hogy az adventet az ember igyekszik a családja körében eltölteni. A kereszténység lényege, hogy társaságban, társadalomban, közösségben, családban éljük meg a hitünket. Õszintén szólva, ennyi elfoglaltság mellett az én adventem sokkal hangosabb, zajosabb, nyüzsgősebb volt eddig, mint amilyennek szeretném, de remélem, hogy legalább az utolsó két hétben sikerül a lecsendesülésig eljutni. (Az interjú december elején készült - a szerk).

Aki hisz, annak könnyebb megélni a karácsonyt, még az ilyen zűrös időszakokban is. Általában embernek lenni sokkal nehezebb hit nélkül. Azzal sem könnyű, de legalább van fogódzó az ember életében, olyan eszmei sarokpont, amit időnként az ember távolabbról szemlél, elhagy, majd visszatér hozzá. Tehát van hova visszatérni. Engem a családom tart a földön. Tudok 36 órán át ülni a stúdióban étlen-szomjan, és nézni magam elé, és akkor is azt mondja az ember, hogy dolgozik, hiszen a munka a kreatív műfajokban nem úgy zajlik, hogy valaki nagyon krampácsol, hanem néha az is munka, hogy nézek magam elé, és hagyom, hogy szárnyaljanak a gondolatok, vagy éppen lelapuljanak, csak olvas az ember, bámul egy képernyőre, vagy ül a gitárral az ölében, és egy hangot sem tud pengetni. Néha ez is munka, mert ez mind kell ahhoz, hogy egyszer megszólaljon egy hang az emberben.

Tehát az én sorsom bizonyos értelemben magányos sors. Viszont van három gyerekem, akik hazajönnek az iskolából, óvodából, berúgják a stúdióajtót, berohannak, a nyakamba csimpaszkodnak: nem lehet eljátszani a magányos alkotó szerepét, mert asztalhoz kell ülni és a közösség életét kell élni, mesélni kell este, jön az imádság: azt hiszem, ez az emberi élet. Az ún. művészsors csak nagyon kevés ponton találkozik az emberi élet dimenzióival, ez egy nagyon furcsa és éltető ellentmondás, hol hátrahúzó, hol emelő kettősség az ember életében. Egyszerre léteznek nagyon egyértelmű, földi feladatok, és egyszerre van a dalírás, a kettő majdnem ellentétes egymással.. Az én igazi dolgom az, hogy amíg még tudok dalt írni, vagy más egyebet, addig írjak, irkáljak. A családom a horgony, ami a földön tart, hogy a léghajó nagyon ne szálljon el. Az, hogy meg kell küzdenem az ihletett vagy koncentrált pillanatokért, még értékesebbé teszi őket, és ilyenkor az ember még jobban fölköti a gatyát.

Nagyon várom ezt az új lemezt. Igazság szerint minden albumnál el kell gondolkodnom azon, hogy van-e még mit mondanom, hogy elmondtam-e már azt a keveset, amit tudok. Amíg ez a kétely megvan az emberben, addig talán nincs nagy baj.