Az Infostarton korábban már beszámoltunk arról, milyen óriási tempóban fejleszti Kína nukleáris elrettentő erejét. A szeptember 3-i díszszemlén felvonultatott fegyverek közül a nyugati szakértők figyelmét leginkább a DF-61-es (Dongfeng – magyarul keleti szél) keltette fel. Ennek azért adták az újságírók a Washington-rakéta nevet, mert 12-15 ezer kilométerre becsült hatótávolságával bőven elérheti az Egyesült Államok fővárosát, hiszen az 11 500 kilométerre van Pekingtől.

A legújabb fejlesztésű csapásmérő fegyver műszaki adatai továbbra sem nyilvánosak. Megfigyelők azt gyanítják, hogy a régebbi, DF-41 helyett vagy esetleg amellett állíthatják rendszerbe A korábbi változatot 2019-ben mutatták be nyilvánosan, és annyit tudni róla, a tervezése 2000 előtt megkezdődött. A rakéta körülbelül 20 méter hosszú, becsült hatótávolsága 12 000 és 15 000 kilométer között van, és több, egymástól függetlenül célra irányítható robbanófejjel lehet felszerelni. Az utód- vagy társfegyver DF-61 fejlesztéséről már 2020 óta keringenek híresztelések, amelyek több más típusszámmal említik a legújabb földrészközi támadó eszközt – írja a The War Zone.

Ám a múlt heti parádén legalább az egyértelművé vált, hogy a legújabb fegyver típusjele DF-61. Méreteiből a szakértők a teljesítményére is megpróbáltak következtetni. Mivel az elődhöz hasonlóan szintén egy 16 kerekes indító jármű hordozza, ezért annál nem is lehet sokkal nagyobb. A legvalószínűbb, hogy ez is nagyjából 110 tonna súlyú, bár van olyan feltevés, amely 130 tonnát említ. Ennek a jelentősége az, hogy minden bizonnyal az előzőnél több vagy nagyobb súlyú külön-külön is célra irányítható robbanótöltetet vihet magával. Míg a DF-41-et legfeljebb 7 robbanófejjel lehetett ellátni, a DF-61-re állítólag már 10-et is felszerelhetnek. Ez pedig azt jelenti, hogy egyetlen rakétával egyszerre tíz különböző célpontra lehet atomcsapást mérni.

A kínai népi felszabadító hadsereg gyorsított ütemben fejleszti rakétáit és az ezek által bevethető nukleáris fegyvereinek a számát. Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma tavaly decemberben arról számolt be, hogy az ázsiai kommunista ország 2024 közepén már több mint a 600 atomrobbanófejjel rendelkezett. Az amerikaiak azzal számolnak, hogy ez a mennyiség 2030-ra meghaladja majd az ezret.

?⚡??| Alla parata militare di Pechino la Cina ha presentato il suo nuovo missile balistico intercontinentale DF-61 , senza fornire dettagli tecnici. Probabile successore del DF-41 (gittata 12.000-15.000 km, fino a 10 MIRV). pic.twitter.com/PIEuFw1SgT

— Arancia Geopolitica (@AranciaGeopolit) September 3, 2025

Ugyanebben a jelentésben a Pentagon azt is közreadta, hogy Kínában több, egymástól független ballisztikus rakétaprogram is fut. Ezek között szerepel a föld alatti silókba telepített DF-5C-k gyártása, valamint a mozgó kilövő állásokból indítható DF-61-ek rendszeresítése is. A szárazföldről kilőhető csapásmérő fegyverek mellett a kínai hadiflotta tengeralattjárói ugyancsak új rakétákat kapnak, és a légierőt is korszerűsített, több ezer kilométeres hatótávolságú atomfegyverekkel szerelik fel.

A nagyarányú nukleáris fegyverkezésben talán az a legaggasztóbb, hogy a interkontinentális rakétákkal (angol rövidítéssel ICBM-kel) akár alacsony Föld körüli pályára is lehet juttatni atomtölteteket, amelyek aztán az űrben keringve gyorsan elérhetik a világ bármely pontját. Ezt a technológiát még az egykori Szovjetunióban fejlesztették ki, ám az amerikaiakkal kötött SALT-II megállapodás, valamint az 1967-es világűregyezmény után mégsem használták tovább. Most viszont egyre több olyan információ érkezik arról, hogy a kínaiak ilyen, a világűrbe telepíthető atomfegyverekhez akarnak jutni.

Peking rakétaprogramja Moszkva segítségével az 1950-es évek végén kezdődött. A szovjetek ekkor adták át az R-2 rakéta terveit, amit egyébként a második világháború végén bevetett, német V2-ből fejlesztettek tovább. Az R-2 mintájára készült DF-1-et 1960-ban próbálták ki először. Ebből lett a DF-2-es, amit 1964-ben, mint Kína első stratégiai rakétáját állították hadrendbe. A fejlődés gyorsaságát mutatja, hogy az 1960-as évek végére már rendelkezésre állt a DF-4-es. Ez, a maga 5500–7000 kilométeres hatótávolságával már alkalmas volt arra, hogy akár Moszkvára, akár az USA egyik legfontosabb csendes-óceáni katonai bázisára, Guamra is lecsapjon.

?? DF-61 makes its debut in Chinese V day parade and is believed to be China’s most advanced ICBM.

Estimated range 15000+ KMS pic.twitter.com/7EPE9RzOlD

— OSINT Expert (@OsintExperts) September 4, 2025

Aztán az 1980-as években szolgálatba állított DF-5 lett Kína első, igazi interkontinentális rakétája, amelynek hatótávolsága akár 13 ezer kilométer is lehet. A teherbírása akkora, hogy egyszerre több robbanófejet is célba juttathat. Ennek legújabb változatát, a DF-5C-t is a szeptember 3-i katonai felvonuláson mutatták be először.

Mivel a föld alatti silókból kilőhető ICBM-ek meglehetősen sebezhetők – hiszen pontosan felderíthető a helyük –, a kínaiak igyekeztek mobil rakétákat is tervezni. Az 1990-es években jelentek meg az első, szilárd hajtóanyagú DF-31-ek, amiket aztán a már említett DF-41-ek követtek.

China’s new DF-61 intercontinental ballistic missile system is reported to have an estimated range of 12,000 to 15,000 kilometers. pic.twitter.com/b78RfdZRy1

— International Defence Analysis (@Defence_IDA) September 4, 2025

Mivel ezek folyamatosan változtathatják a helyüket, sokkal nehezebb elpusztításuk, míg a szilárd hajtóanyag miatt jóval rövidebb időt vesznek igénybe az indítás előtt előkészületek. Cserébe kisebb a hatótávolságuk, bár a DF-61 esetében a 15 ezer kilométer bőven elég ahhoz, hogy ne csak Washingtont, hanem az Egyesült Államok szinte bármelyik részét elpusztítsák vele.