Péntek óta tart a fegyveres konfliktus Izrael és Irán között. A zsidó állam célzott támadásokkal likvidálta az iráni hadsereg és a Forradalmi Gárda legfontosabb vezetőit, valamint olyan atomtudósokat, akik az ország nukleáris programjának fejlesztésén dolgoztak. Izrael állítása szerint a megelőző csapás azt a célt szolgálta, hogy meggátolják, hogy Irán nukleáris fegyvert tudjon létrehozni, ezért is volt a célpontok között több nukleáris létesítmény is.

„Irán régóta törekszik arra, hogy egy széles spektrumú nukleáris programot valósítson meg. Rendelkezik kutató- és működő atomerőművi reaktorral, de valójában urándúsító kapacitás és az ahhoz kapcsolódó létesítmények állank támadás alatt, mert azt feltételezi Izrael, hogy Irán valójában fegyvercélú urándúsításra törekszik” – mondta Aszódi Attila.

A nukleáris szakember felhívta a figyelmet, hogy a természetes és a dúsított urán csak enyhén radioaktív, ezért ha egy létesítményben károsodás is történik, a körzeti következményei elhanyagolhatók, és legfeljebb lokálisak.

„Egy ilyen létesítmény megtámadása nem fog nukleáris robbanást okozni, és nem fog nagy mennyiségű – rövid felezési idejű izotópokat tartalmazó – radioaktív anyagokat kijuttatni a környezetbe. A helyszínen azonban nagyon komoly következményei lehetnek” – mondta a dékán, és elmagyarézta: az urán-235 dúsítására használt urán-hexafluorid, mely egy urán- és hat fluoratomot tartalmaz, egy erősen mérgező és maró anyag, ami elszabadulva súlyos egészségügyi veszélyt jelenthet az ott dolgozókra, de a távolabbi ökoszisztémát nem fenyegetné.

Sokkal nagyobb problémát jelentene, ha Izrael a buseri atomerőművét, Irán egyetlen működő reaktorát támadná, de Aszódi Attila nem lát ilyen típusú szándékot, ráadásul nem tudni arról, hogy ez a létesítmény kapcsolódna az esetleges iráni fegyverprogramhoz. Ha mégis támadás érné a buseri atomerőművet, az nagyon jelentős kibocsátással járna, radiológiai veszélyhelyzetet eredményezve a környéken. „Ebben a nagyon furcsa háborús konfliktusban nem zárható ki teljesen, de én nem valószínűsítem ezt a forgatókönyvet” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy miért kerültek most fókuszba az urándúsító létesítmények, kifejtette: Irán régóta törekszik arra, hogy az urándúsító kapacitásai kiépüljenek, működjenek és hogy ebben önellátó legyen. Ebben a hosszú évtizedekre visszanyúló folyamatban több olyan lépés – és több olyan létesítmény is – volt, amit nem jelentett be a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek, illetve a mai napig vannak olyan tevékenységek, amelyekre a nemzetközi közösség nem biztos, hogy rálát, ami miatt számos kritika éri a NAÜ részéről is a perzsa államot.

„A hírekben két helyszín, Natanz és Fordo szerepel, ahol az elmúlt években nagy mennyiségű hasadóanyag-dúsítás történt, és úgy tűnik, Irán jól elsajátította, majd továbbfejlesztette ezt a technológiát. Ráadásul olyan dúsítási szinteket is elér, amelyek a polgári programmal nagyon nehezen magyarázhatók” – mondta Aszódi Attila. A NAÜ május végi jelentése szerint nagyjából ötezer kilogrammnyi 5 százalékos dúsítású uránja lehet Iránnak, de emellett rendelkezik 275 kilogrammnyi 20 százalékos és 408 kilogrammnyi 60 százalékos dúsítású uránnal. A szakember szerint a továbbfejlesztett, nagyon speciális reaktorokhoz indokolt lehet a 20 százalékos dúsítás, de ilyennel Irán nem rendelkezik.

„60 százalékos dúsításra viszont a polgári programhoz nincs szükség”.

A Budapesti Műszaki Egyetem Természettudományi Karának dékánja elmondta: a 400 kilót meghaladó 60 százalékos dúsítású urán szinte bizonyosan fegyvercélokat szolgál. A fegyverhez szükséges 90 százalék fölé dúsított uránt már lényegesen kisebb erőfeszítés elérni, rövid idő alatt teljesíthetik.

Nyitókép: A Maxar Technologies 2025. június 14-i műholdfelvétele a fordói urándúsítóról a középnyugat-iráni Kom tartományban.