Természeti katasztrófa helyszíne a székelyföldi Parajd, ahol a megáradt Korond-patak elárasztotta a híres sóbányát, amely egyszerre volt termelő egység és turisztikai látványosság. Csütörtökre kiderült, hogy fel kellett adni a föld alatti védekezést, miután nem sikerült megóvni a beáramló víztől a létesítmény legújabb részlegét, a Telegdy-bányát. Ez volt a sóbánya azon része, amelynek víz előli megmentésére reményt láttak a szakemberek. Miután a víz utat talált a tárnákba, a föld alatti mentésben dolgozóknak ki kellett jönni a bányából, mivel veszélyes lett a benntartózkodás, az ott tárolt kitermelt sót és munkagépeket, eszközöket sem sikerült kimenteni.
„Közép-Európa egyik legnagyobb összefüggő sótömzséről van szó, amelynek a mélysége kilométeres nagyságrendű, és egészen feljön a felszínig, és ebben a középkortól kezdve egy többszintes bányarendszert hoztak létre, amelynek egy része ma már turisztikai módon is üzemel” – mondta az InfoRádióban Szűcs Péter professzor. Arra is emlékeztetett, hogy mivel egy sóbánya számára a víz veszélyes lehet, ezért megtették a szükséges védekezéseket, a Korond-patak medrét az elővigyázatosság kedvéért megfelelő szigeteléssel látták el, hogy onnan a víz véletlenül se tudjon a bányába bejutni.
A problémát a hidrogeológus szerint az okozta, hogy olyan mértékben megáradt a patak, hogy az ár felszakította a mederfenéken található szigetelést, és a mederben szállított óriási mennyiségű víz elárasztotta a bányát. „Egyes becslések szerint akár 50 köbméter/szekundumos mennyiségű víz is érkezhetett bizonyos időszakokban, ez már egy komoly folyó hozamának tekinthető, és erre nem volt felkészülve a rendszer” – magyarázta a szakember, és úgy véli, nem is készülhettek fel a szakemberek arra, hogy ekkora mechanikai erők hatnak majd a mederfenék szigetelésére.
Szűcs Péter elmagyarázta, hogy a bányában a kamrákat, vágatokat, tereket elárasztotta a patak vize, amelynek szinte minimális az oldottanyag-tartalma, és elkezdte a sót oldani. Ez gyors folyamat, egy köbméter víz körülbelül 300 gramm sót képes oldani, ezért most addig oldódik a só a bányában, amíg a víz telítettsége el nem éri ezt a szintet, utána beáll az egyensúlyi állapot. „A probléma az, hogy az oldás hatására azok a pillérek, támasztékok, amelyek eddig a bánya állékonyságát biztosították, szintén károsodhatnak, és
prognosztizálhatatlan, hogy mi az, ami esetleg nem menthető, beszakad, vagy veszélyes lesz”
– sorolta a problémákat a szakember. Azt is felvetette, hogy segíthetne, ha minél gyorsabban kiszivattyúznák a vizet, ám lehet, hogy most éppen az óvja meg a bányát a teljes beomlástól, hogy az egészet kitöltötte a víz. Úgy vélekedett, hogy szerencsés esetben a bánya nem omlik össze, mert ez egy elég nagy kiterjedésű, többszintes bánya, de bizonyos részekben lehetnek olyan katasztrofális oldódási folyamatok, amely egyes bányatérségek beomlását okozhatják.
„Ha sikerül megállítani a további víz bejutását, az már eleve jó dolog ebben a rossz helyzetben, és utána nyilván a következő lépés a víz eltávolítása:
nincs más lehetőség, szivattyúzással ki kell a bányából a vizet juttatni”
– magyarázta a Miskolci Egyetem rektorhelyettese. Azt is kifejtette, hogy a bányászati víztelenítésnek nevezett folyamatra a technológia rendelkezésre áll, akár több száz méter mélységből is ki lehet emelni jelentős mennyiségű vizet. A gondot inkább az jelenti, hogy a kiszivattyúzott víznek olyan magas a sótartalma, hogy az a környező élővilágban okozna komoly károkat. Felvetődhet a kiemelt víz hígítása is, de akkor is nagy kérdés, hogy egy élő vízfolyásba be szabad-e engedni a bányából kinyert vizet.
A következő kérdés, hogy ha sikerül kiszivattyúzni a sós vizet, és környezeti katasztrófa kockázata nélkül el tudják vezetni, akkor mi lesz magával a bányával, amely egyúttal egy több százezer ember által évente meglátogatott turistalátványosság is. „A bányának lesznek olyan részei, amelyek komolyan károsodnak, és esetleg végleg be kell zárni. Nyilván a víz eltávolítása után szakemberek tudják majd felmérni azt, hogy mi az, ami mechanikailag megfelelően állékony” – mondta Szűcs Péter, de hozzátette, a legrosszabb forgatókönyv az lehet, ha olyan jellegű a beázás és az oldódás, hogy a bánya fölötti térrész teljes mértékben beszakad és összeroppan az egész bánya, mert akkor nincs esély a helyreállításra.