A luxembourgi székhelyű testület emlékeztetett: a tagállamokban a jogállamiság fenntartására szolgáló uniós eszközök egyikét, az éves jogállamisági jelentést 2020-ban vezették be, és azért hozták létre, hogy az Európai Unió nyomon kövesse az ezzel kapcsolatos fejleményeket, és elősegítse a problémák időszerű megoldását.

A számvevőszék szerint egyes ajánlások végrehajtásához több évnyi összehangolt erőfeszítésre lehet szükség, és ebben a tagállamok kulcsszerepet játszanak. A jelentés éves rendszerességgel jelenik meg, és csak az előző év fejleményeiről számol be, azonban a számvevők szerint az idei jogállamisági jelentésekben rá kellene mutatni a jogállamiság területének szélesebb körű, többéves tendenciáira is.

A testület azt is megjegyezte, hogy jobban kellene dokumentálni, hogy az Európai Bizottság milyen módon dönt a megvizsgálandó területekről, hogyan minősíti az esetleges problémák súlyossági szintjét. "A jogállamisági problémák osztályozására a jelentésben használt nyelvezet eltér az egyéb uniós jogállamisági eszközök által használt kifejezésektől. A jogállamisági jelentésben szereplő +súlyos aggály+ például nem egyezik meg azzal, amit az uniós szerződések 7. cikke szerinti eljárás az értékek súlyos és tartós megsértésének nevez, sem azzal, ami a feltételrendszerről szóló rendelet szerint +a jogállamiság elveinek megsértése+" - hívta fel a figyelmet a számvevőszék.

A testület szerint lehetőség lenne arra, hogy az Európai Bizottság által a jelentés elkészítéséhez használt módszertant átláthatóbbá tegyék. Noha a módszertan egy része nyilvánosan hozzáférhető, annak továbbfejlesztésével és közzétételével az érdekelt felek jobb rálátást nyerhetnének arra, hogy milyen megközelítéssel készül az értékelés - olvasható a számvevőszéki jelentésben.

A jelentésben az Európai Bizottság saját értékelését és véleményét fogalmazza meg az uniós országok jelentősebb jogállamisági fejleményeiről. A jelentés az igazságszolgáltatási rendszereket, korrupcióellenes fellépést, a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét, valamint a fékeket és ellensúlyokat vizsgálja minden tagországban a jogállamiság szempontjából. Jogilag nem kötelező erejű, de 2022 óta a tagállamoknak szóló ajánlásokat is tartalmaz.