Holland sajtójelentések megjegyzik ugyanakkor azt is, hogy még ha a héten (várhatóan szerdán vagy csütörtökön) a hágai parlament bizalmat is szavaz a negyedik Rutte-kormánynak, a formális eskütétel és a hivatalba lépés már csak a karácsonyi szünet után, vélhetően a január 10-i héten történhet meg. Ezzel viszont akár háromszáz napra is nőhet az új kormány munkaképessé válásáig terjedő idő.

Ha pedig azt is hozzászámítják, hogy az előző kabinet már januárban lemondott egy akkor kirobbant családtámogatási botrány miatt, csak éppen ügyvezetőként a márciusi választásig még a helyén maradt, akkor

a teljesértékű kormány nélkülözése Hollandiában akár az egy évet is elérheti.

Egyébként Rutte nevéhez fűződik az előző koalíciós egyeztetési rekord is: a 2017-es parlamenti választás után 208 napra volt szüksége akkori kormánya összeállításához, és 225 napra az újbóli hivatalba lépéshez.

A nem feltétlen hatékonyságot sugalló rekordok hátterében az áll, hogy a holland választási rendszer nem szab küszöbszintet a parlamentbe való bejutáshoz, így a márciusi voksoláson is 37 párt indult, közülük most 17 jutott be, több is csupán egy-két mandátummal. Ilyen széttöredezett mezőnyben bebiztosítani a többséget a 150 fős parlamentben komoly erőfeszítéseket igényel, főként, ha közben még bizalmi válság is nehezíti a haladást.

Márpedig a márciusi választáson elért 22 százalékával (34 parlamenti hellyel) első helyen végzett Rutte alig néhány nappal a koalíciós tárgyalások megkezdése után éppen egy ilyen helyzetbe manőverezte magát, midőn

egy kiszivárgott jegyzőkönyv tanúsága alapján hazugságot bizonyítottak rá.

Egy, a koalíciós egyeztetésekről szóló parlamenti tájékoztatás során ugyanis eredetileg tagadta, hogy egy bizonyos konkrét politikus személye szóba jött volna leendő kormánytagságra, amire azonban az említett belső jegyzőkönyv feljegyzése rácáfolt.

Emiatt bizalmi szavazás is zajlott áprilisban a negyedik mandátumán dolgozó, bár akkor csak ügyvezető miniszterelnökként tevékenykedő veterán politikus ellen (Angela Merkel nyugalomba vonulása után az Európai Unióban Orbán Viktor után ő a második legrégebben folyamatosan hivatalban lévő kormányzati vezető, holland történelemben pedig idén augusztustól ő az abszolút csúcstartó). Bár ezt üggyel-bajjal túlélte, de kezdeti tárgyalópartnerei közül egyesek – mindenekelőtt a balliberális D66 – hosszú időre kivonultak az egyeztetésekből.

Az újabb érdemi koalíciós tárgyalás csak októberben kezdődött el, és a hétfői bejelentés szerint mostanra sikerülhet pontot tenni a végére. Sajtójelentések mindeközben

azon kajánkodnak, hogy a még novemberben is „nagy megújulást” ígérő volt/leendő miniszterelnök végül ugyanazzal a négy politikai párttal készül nekivágni újabb mandátumának,

mint amelyekkel idén januárban bejelentette lemondását. A négy párt a Rutte-vezette jobboldali-liberális Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD), a baloldali-liberális 66-os Demokraták (D66), a Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA) és a Keresztény Unió (CU) lehet.

Mi több, egyes jelentések azt is tudni vélik, hogy sok miniszter neve is visszaköszön majd az előző kabinetből. A Reuters tudósításában utalt már arra is, hogy bár az új kormány még meg sem kezdte működését, de egyes felmérések máris minden idők legkevésébe támogatott holland koalíciójaként értékelték.

Ez persze a tényleges munkakezdés után még változhat, főként, hogy az eddig kiszivárgott tervek szerint az új kormány lakásépítésre és szociális kiadásokra rekordösszegeket készül majd költeni.

Ami pedig az elhúzódó kormányalakítást illeti, meglehet, a 271 nap holland földön egyedülálló, de az

európai uniós mezőnyben még mindig messze elmarad az abszolút rekordtartó belga adatokhoz képest.

A szomszédos németalföldi országban ugyanis a 2010 júniusi választások után 541 napjába került Elio Di Rupo akkori miniszterelnöknek egy koalíciós megállapodás elérése. Ha pedig ehhez azt is hozzáveszik, amennyi idő az előző (Yves Leterme vezette) kormány lemondása óta eltelt, akkor a tényleges kivárás 589 napra ugrott.