A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) független nonprofit alapítvány, amely a világ helyzetének javítása mellett kötelezte el magát, székhelye a Genf melletti Cologny. Legismertebb rendezvénye az évente megszervezett davosi találkozó, amelyen a világ politikai, társadalmi és gazdasági vezetői gyűlnek össze, hogy megvitassák a legégetőbb globális kérdéseket, a jövőre vonatkozó legfontosabb feladatokat.

A tanácskozás története 1971-ig nyúlik vissza: Klaus Schwab német közgazdász majdnem ötszáz nyugat-európai vállalatvezetőt hívott meg a davos-klostersi üdülőhelyen általa szervezett Európai Vállalatirányítási Szimpóziumra, hogy az amerikai multinacionális vállalatok terjeszkedése miatt aggódó menedzserekkel megismertesse az amerikai vállalatvezetési módszereket. Az eszmecsere szakmailag és anyagilag is gyümölcsöző volt és támogatókra is talált, maga Schwab 25 ezer svájci frank nyereséget könyvelhetett el. Az összegből még abban az évben megalapította az Európai Vállalatirányítási Fórumot, amelyet a sajtó "egy ötlet diadalaként" méltatott. A tanácskozásokon 1973-tól, a Bretton Woods-i aranydeviza-rendszer összeomlása és az arab-izraeli háború kitörése után a gazdasági és társadalmi kérdések elemzése került a középpontba, 1974-től a meghívottak körét politikusokkal is bővítették. 1975-ben, az első tengerentúli (mexikói) küldöttség megérkezésével a globális nyitás is elkezdődött, az anyagi alapok biztosítására 1976-ban tagdíjfizetéssel egybekötött szervezeti tagsági rendszert vezettek be.

A napirenden az európai együttműködés helyett egyre inkább a világméretű együttműködés lehetőségei, problémái szerepeltek. A tanácskozás 1987-től a Világgazdasági Fórum nevet vette fel, s két évvel később már a résztvevők több mint fele Európán kívüli országból érkezett. Az éves találkozók számos fontos nemzetközi kezdeményezés kiindulópontjává váltak, sőt politikai konfliktusok megoldásában is szerepet játszottak, történelmi események helyszínéül szolgáltak. A világgazdasági fórumot 2015-ben hivatalosan is nemzetközi szervezetként ismerték el, ami új fejezetet nyitott a magán- és közszféra együttműködését elősegítő globális fórum történetében.

Davosi érdekességek, történelmi pillanatok:

Valószínűleg Klaus Schwab az egyetlen ember, aki lecsapta a telefont a francia elnöknek. Még a hetvenes években történt, hogy arra kérte titkárát, hívja fel neki Giscard d'Estaing-t. A tikár azonban nem az üzletember Olivier Giscard d'Estaing-t, hanem annak fivérét, a francia köztársasági elnököt kapcsolta. Amikor Schwab meghallotta az elnök jellegzetes hangját, ijedtében és meglepetésében letette a kagylót.

Az 1979-es találkozó alkalmával rendezett első jótékonysági hangversenyen a zürichi kamarazenekar koncertjét vendégként az akkori angol miniszterelnök, Edward Heath dirigálta.

1987-ben Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter felszólalásában az "adjatok egy esélyt Gorbacsovnak" szavakkal ösztönözte a résztvevőket a Szovjetunióval való kapcsolatok felvételére. Beszéde fontos eseménynek bizonyult a hidegháború lezárásának folyamatában.

A törökök és a görögök 1987-ben már-már fegyveres konfliktus rémével fenyegető vitájának elsimítása is a davosi fórumnak köszönhető: Turgut Özal török és és Andreasz Papandreu görög kormányfő 1988-ban itt írta alá a kapcsolatok normalizálását, a magas szintű párbeszéd felújítását tartalmazó nyilatkozatot.

1989-ben Davosban zajlott le az Észak- és Dél-Korea közötti első miniszteri szintű találkozó, 1990-ben pedig Helmuth Kohl nyugatnémet kancellár itt tárgyalt a német újraegyesítésről Hans Modrow keletnémet kormányfővel.

Az amerikai elnökök közül először Ronald Reagan ismerte fel Davos jelentőségét, aki több alkalommal küldött videoüzenetet, hivatalban levő elnökként először 2000-ben Bill Clinton vett részt az eszmecserén.

A Világgazdasági Fórum éves találkozóit Davosban tartják, ez alól csak 2002 volt kivétel, amikor a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után a szolidaritás kifejezéseként New York volt a helyszín.

Minden évben a davosi fórum előtt teszik közzé a Globális kockázatok című jelentést. Az idei dokumentum szerint a globális kockázatok között az elmúlt egy évben kirívóvá vált az elitellenes populizmus terjedése, ennek elsődleges oka a jövedelmi és vagyoni különbségek mélyülése. A jelentés szerint ennek orvoslásához újjá kell éleszteni a gazdasági növekedést, de az elitellenes populista hangulat erősödése azt jelzi, hogy ez önmagában már nem elégséges a társadalmakon belüli repedések kezeléséhez, ehhez most már a szabadpiaci kapitalizmus reformját is napirendre kell venni. 2017 legvalószínűbb kockázati tényezőit a szélsőséges időjárás, a migráció, a súlyos természeti katasztrófák, terrortámadások és adatcsalások/adatlopások jelentik, míg a legpusztítóbb hatásúak a tömegpusztító fegyverek, a szélsőséges időjárás, az ivóvízhiány, a súlyos természeti katasztrófák és a klímaváltozás okozta károk lesznek.