Az olasz parlamentben az esztendő bizalmatlansági indítvánnyal zárult, amit a kormánynak ismét sikerült visszavernie. A voksolást az ellenzék kezdeményezte a Matteo Renzi kormányfő jobb kezének tartott Maria Elena Boschi reformügyi miniszterrel szemben, akinek édesapja egy kisbefektetőket megkárosító olaszországi bank alelnöke. A pénzét elveszítő ügyfelek egyike ugyanis öngyilkos lett.

A bankcsőd megrengette a Renzi-kormányt és a bizalmatlansági szavazás egyfajta tesztnek számított a parlamenti erőviszonyok felmérésére. A balközép kormány a képviselőház 630 szavazatából 373-t kapott, ami azt mutatta, hogy a 2014-ben - parlamenti választások nélkül - miniszterelnöknek kinevezett Matteo Renzi leváltásának ideje még nem érkezett el. Tavalyhoz képest azonban Matteo Renzi ereje és népszerűsége fokozatosan csökkent: az általa vezetett Demokrata Párt (PD), amely a 2014-es európai parlamenti választásokon 40,8 százalékot szerzett, mostanra 31 százalékra esett vissza. Matteo Renzi akkori több mint ötven százalékos népszerűsége 38 százalékra csökkent, kormánya támogatottsága pedig jelenleg 27 százalék körüli. Az olaszok Renzi iránt érzett lelkesedése már a múlté.

Előrehozott választások 2016-ban is nehezen elképzelhetők, a kérdés csak az, hogy Matteo Renzi és a PD a 2018-ra kitűzött választásokig nem merítik-e ki teljesen tartalékaikat. Vereségüket csak ez okozhatja belpolitikai alternatíva hiányában: az ellenzék türelemmel vár a "minél tovább marad Renzi, annál jobban veszít majd a következő parlamenti választáson" jelszóval.

A felmérések szerint 29 százalékon álló és a következő olasz kormány vezetésére pályázó 5 Csillag Mozgalom (M5S) a tavaszi önkormányzati választásokon a főváros Rómát akarja megszerezni, mintegy bizonyítandó a civil mozgalomból lett párt "megállíthatatlan" politikai erejét. Az ugyancsak Matteo Renzi vetélytársának tartott Matteo Salvini, a 14 százalékra becsült Északi Liga vezére időközben a jobboldalt építi újra a megöregedett Silvio Berlusconi nevével fémjelzett Hajrá Olaszország (FI) romjain, amely tíz százalékra zuhant vissza. Salvini a szintén tavaszi milánói polgármesteri választásra készül.

Összegezve: 2015-t a hagyományos olaszországi bal- és jobboldal gyengülése jellemezte, párhuzamosan a nagy pártokat helyettesíteni akaró politikai formációk erősödésével.

Jelentős eseménynek számított Giorgio Napolitano államfő januári távozása. Napolitano kilencvenedik évéhez közeledve önként állt fel a köztársasági elnöki székből. Uóda Sergio Mattarella alkotmányjogász lett.

Sikerrel zajlott le a május elsejétől október végéig tartó milánói világkiállítás, amely húsz millió látogatót vonzott közöttük a világ vezető politikusait, kiváló nemzetközi kirakatot kínálva Olaszországnak. A terrrorizmus fenyegetése közepette az Expo2015-ön jelesre vizsgázott az olasz biztonsági készültség is.

Rómát ugyanakkor a korrupciós és a maffia-vádak temetették maguk alá, amelyek következtében a 2013-ban megválasztott Ignazio Marino PD-főpolgármester november elsején lemondásra kényszerült. Az egész világot bejárták a római cigányklánok vezére Vittorio Casamonica augusztusi temetésének felvételei, amelyen a bűnözőt Róma királyaként hintóval és virágszirom-eső közepette búcsúztatták. Ignazio Marinót a szentévre készülő olasz főváros élén Francesco Polo Tronca volt milánói prefektus helyettesítette.

Az olasz kormány nemzetközi porondon sem volt túl sikeres. Az év elején a Mare Nostrum olasz katonai-humanitárius missziót végleg az európai Triton helyettesítette a Földközi-tengeri migráció ellenőrzésében. Áprilisban, a líbiai partoknál több mint hétszáz emberrel elsüllyedt bevándorló-hajót követően Róma rendkívüli uniós csúcsot sürgetett, amely nem hozott jelentős változást. Fordulatot egyedül a migrációnak a Balkáni-félsziget felé való elmozdulása jelentett, az európai határzárak viszont az olaszországi befogadó-állomások telítettségéhez vezettek.

2015 azzal zárult, hogy Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Olaszországgal szemben a bevándorlók hiányos regisztrációja miatt. Egy év alatt több mint 144 ezer migráns, illetve menekült érkezett Olaszországba, az egy évvel korábbi 170 ezerrel szemben.