Az Antarktisz feletti ózonlyuk mérete változó: általában a déli-sarki tavasz idején éri el maximális kiterjedését, amikor a sztratoszférabeli szélsőséges hideg és a napfény visszatérésének hatására felszabadulnak az ózont lebontó klórgyökök.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) tavaly észlelte az ózonréteg regenerálódásának első jeleit, ami nagy részt az ózonréteget pusztító gázok - például klórfluorokarbonok, CFC - kibocsátásának korlátozását előíró montreali jegyzőkönyv (1987) érdeme. A szervezet szerint ugyanakkor egy évtizedbe is telhet, mire a lyuk zsugorodni kezd.

Az ózonlyuk idén október 2-án érte el maximális kiterjedését, amikor a szokásosnál hidegebb sztratoszféra hatására 28,2 millió négyzetkilométeresre tágult: ez nagyobb mint Kanada és Oroszország területe együttvéve.

Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) adataival dolgozó WMO szerint ez volt a valaha mért legnagyobb október 2-i kiterjedés, és a lyuk azóta is napi szintű rekordokat produkál. A maximális kiterjedés időpontját övező 30 napban a lyuk átlagosan 26,9 millió négyzetkilométeres volt, így méretét tekintve harmadik helyen áll a 2000-ben és 2006-ban mért ózonlyuk után.

"Mindez azt mutatja, hogy az ózonlyuk problémája továbbra is jelen van és muszáj ébernek maradnunk. Ugyanakkor nincs ok a túlzott aggodalomra" - húzta alá közleményében Geir Braathen, a WMO kutatója.

Mint hozzátette: "nagyjából 2025-ig számíthatunk még hatalmas lyukra az Antarktisz felett, egyrészt a sztratoszférabeli időjárási feltételek miatt, másrészt, mert az ózont lebontó kemikáliák a forgalomból való kivonásuk után még évtizedekig az atmoszférában maradnak."

Az ózonréteg védi a Földet az ultraibolya-sugárzástól. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint az általa gondozott montreali jegyzőkönyv 2030-ig évente kétmillió bőrrákos eset megakadályozásában segít.